Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Esküszöm, semmi rosszra nem gondolhattam... Most mit tegyünk, uram? IBRAHIM: Mit? Meg kell tudni, hogy egyedül jutott-e a várba? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: S ha egyedül? IBRAHIM: Akkor áruló... ilyenek vagytok ti mind janicsár-ivadékok! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: (némi méltósággal): De uram... az én anyám... s a nagyszüledm törökök voltak... IBRAHIM: Pokolba a szüléiddel! Müt bánom én, kik voltak. Azt se bánom, ha rablógyilkosok: csak a kölykök tudja mi a kötelesség! (Elgondolkodva, más hangon.) Ha viszont többedmagá- val ment a várba — akkor világos, hogy ki akarja kémlelni a helyzetet, hogy alkalomadtán belülről segítsen... Visz- szamész az első táborba s megtudod, hiányzik-e katonájuk? Mert ha Zaim katonákat vitt magával, akkor ezeknek hiányozniuk kell... Világos? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Ez... nehéz lesz, uram. IBRAHIM (ingerülten): Mért volna nehéz? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Hiszen minden ostromnál sok ember hull el... és még nem is volt idő a lajstromot ösz- szeállítani... szóval... nem tudhatják ki és mikortól hiányzik. IBRAHIM: Valahogy mégis meg kell tudni. Értetted? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Talán... ha... felszólítanád a kapitányt: adják ki Zaimot. IBRAHIM (gúny): Okos vagy: áruljam el, hogy emberem vagy embereim vannak a várban! És ha mégis nekünk dolgozik? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Igen... meg kell tudni. (Motyogva.) De hogyan? IBRAHIM: A te dolgod. Indulj! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Megpróbálom, uram. IBRAHIM (hangja ismét metsző): Ne feledd: egyszer már hibáztál. Még egyszer nem hibázhatsz. Hát jól vigyázz. MÁSODIK TÖRÖK TISZT (verejtékét törölve): Vigyázok uram. (Meghajolva el.) IBRAHIM (egyedül): Zaim, Zaim... kár lenne érted... Hisz okos fickó vagy. De épp ezért meg kell értened: nincs olyan pompás ész, mely bocsánatot nyerne, ha áruló fejében lakozik. (A távoli Zaim- nak mondta. Majd maga elé.) És újra támadni fogunk... majd csak adsz te valami aprócska jelt onnan bentről (a vár felé), hogy velünk vagy-e, vagy ellenünk? (Sietve indul, sötét, zene.) 13. kép A városfalon belül. Körül hatalmas ágyúzás. Kora hajnali fény. Tüzes nyílvesszők szállnak át a levegőn. Látszik a fal. A jobbágyok mindenféle alkalmi fegyverrel. Arcuk között egy-két ijedt is. Néhány katona és polgár. A háttérben Plébános. Az ágyúszó ritkul. SCHUSTER: (észreveszi azt az egy-két rémült arcot): Már megint kezditek? Mit féltek? Ók se félnek! (Kifelé mutat.) Gyertek csak közélébb... ti ketten. .. (Azok nagyon lassan közelebb jönnek.) Megsúgok nektek valamit. Senki se született bölcső helyett ágyútorokban. (Halkan beszél.) Tudod, mi vagyok én? Egy civil, koszos civil!... Tímár... jó cserzőművész... De most nem gondolok semmire, értitek? Ez a titka. Csak arra, hogy: pusztuljon a török s maradjon a mienk! (Jön ifjú Jurisich majdnem lopakodva.) Hát maga fiatalúr? A nagyságos asz- szony majd rajtam fogja követelni? IFJÚ JURISICH: Beöltöztettek kuktának. Nem akarok szakács lenni. SCHUSTER: Hát mit akar? IFJÜ JURISICH: őrszem akarok lenni. .. állni akarok a strázsán... harcolni akarok... A konyhán csupa fehér- cseléd van... és néhány gyerek... Nem akarok ott lenni! SCHUSTER (a két jobbágy felé): Hall játok? (Azok némán, kicsit megszégyenülten állnak.) PLÉBÁNOS (előrelép): Ne szégyen!tse meg őket. (A jobbágyokhoz.) Gyertek 742
