Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
tokéval! Kell, ha mondom.. . maga olyan szépen beszélt arról, hogy kint csorog az eső ... hogy ... érti már ... (Jön Jobbágyasszony Szerénával.) JOBB AGYASSZONY: Na tetszik látni, ide függönyt kéne tenni. SZERÉNA: Nem értem, miért. JOBBÁGYASSZONY (mutatja a mosás- beli mozgásokat, nagyon érzékletesen): Mert ugye, mikor az ember itt mos... dagasztja a rongyot, dömöcköli ... mindene mozog ... ezek meg . .. SZERÉNA (zavarba jön, már-már komikus értetlenség): No és? JOBB AGYASSZONY: Az idős tekintetesasszony biztos megértené! (A sebesültek közül egy-kettő felnevet.) Még a kisasszonyt se kímélitek, pokolfa jzatai! (Jurisichné hangja kintről.) JURISICHNÉ: Szeréna, Szeréna! Hova tűntél? SZERÉNA: Megyek! Itt vagyok. (Megjelenik Jurisichné.) JURISICHNÉ: Leányom, ki kell adni a szakácsnőknek a vacsoráravalót. SZERÉNA: Máris ... ez az asszony ... JOBBÁGYASSZONY (egyből átveszi a szót): Ezeknek az orcátlanoknak csak úgy guvad a szemük, amikor ez a derék lány itt mossa a szennyesüket... JURISICHNÉ: (Közbevág kurtán): Értem. JOBBÁGYASSZONY (némi diadallal): No mit mondtam ... (Más hang.) Úgyhogy ide egy függöny kéne. JURISICHNÉ: Függöny? De hiszen itt van függöny. (Odalép s egy rejtett függönyt húz ki.) MÁSODIK JOBBÁGY (nyöszörögve): Esedezünk ne tessen behúzni... Ránk is süthet egy kis napvilág. JOBB AGYASSZONY: Ebben az esőben, mi? Dehogyis nem húzzuk be. (Máris húzza. Ebben a pillanatban megcsikor- dul a pinceajtó, megdermednek.) PANKA: Jesszusom! (Majdnem elejti a tálat, mert közben etette őket.) FORINTOS (hangja a pince torkából): Az alagút hozzájuk, ez meg idevezet... (Jönnek Jurisich, Forintos) Szóval, akármelyik bejáraton jövünk s akárhova fúrunk is... a városfal alatt, csak a török táboron keresztül lehet 'kijutni. JURISICH: Márpedig ki kell jutni... (Észreveszi a többieket.) (A behúzott függöny mögül esdeklő hangok.) HANGOK: Tessék elhúzni a függönyt! Tessék elhúzni a függönyt! JURISICH: Mi történik itt? JOBÁGYASSZONY: Tetszik tudni. .. mi itt mosunk... (Mutatja.) Qk meg meresztik a szemüket... a sebesültek... bámulnak... JURISICH: No fene! Inkább a török bámuljon? Addig örvendj, amíg ők meresztik rád S szemüket! Addig élsz, míg ők bámulnak! (Kihúzza a függönyt, Forintosék segítenek.) HANGOK: Isten éltesse kapitány urunkat! (Őszinte lelkesedés.) (Kis csend, Jurisichné szinte elérzéke- nyülve néz urára.) JURISICHNÉ: No Szeréna, gyerünk a konyhára. (Elmennek. Második jobbágy ki akarja használni Jurisich jelenlétét.) MÁSODIK JOBBÁGY: Vizet... (Közben azok kimennek) PANKA (halkan): Vizet? Imént még vizelni akartál te beste... (Rövid rúdon nyújtja oda a bögrét): No akkor igyál... Ezután így kaptok inni... (Amaz savanyú arccal csak egyet kortyol a vízből. Jobbágyasszony, aki a fatányérokat szedegette össze, halkan felnevet.) (Most két öreg jobbágy taligát húz, rajta letakart holttest. Panka odalép.) PANKA: Hiszen.. . ez halott.. . ÖREG JOBBÁGY: Oda visszük. . . (Súgva.) Már csak itt van hely... (A pince felé.) (Jobbágyasszony feléjük fordul.) JOBBAGYASSZONY: Pista bácsi. . . valami ösmerős? (Érdeklődve.) ÖREG JOBBÁGY (súgva Pankának): Jó ég, hisz ez az ura. JOBBAGYASSZONY: Pista bácsi, kit visznek ott? (Dermedt csend. A sebesültek is rosz- szat sejtenek.) (Az asszony közelebb jön.) Falunkbeli ? 732
