Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
6. kép A török tábor. Ibrahim sátra. Ibrahim végigmegy néhány török tiszt előtt. Szúrósan nézi őket, szemüket lesütik. IBRAHIM (Első török tiszthez): Te elmehetsz. Szólj Zadmnak, hogy kéretem. (Az bólint, meghajol, örvend, hogy nem kell ittmaradnia, sietve el.) Hát meg kellett érnünk ezt is. Tizedik napja ostromoljuk ezt a várat. Azt hiszitek a szultánnak ezt is meg tudjuk magyarázni, mint a bécsi visszavonulást. Hiszen ez a vár egy semmiség, pehely! Mért hallgattok? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Fényes nagyvezír, sokan a katonák közül nem tudják, miért kell ez a kis vár nekünk. .. IBRAHIM (megsemmisítő pillantás): Utunkban eddig minden várat elfoglaltunk. Azt akarjátok, hogy Bécs felé mentünkben a meghódítatlan várak s városok katonái hátbatámadjanak. Hadd féljen Bécs is látva, hogy feléjük indulván mindent magunk alá gyűrünk! Hogy utunkba nem állhat senki többé! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Fáradt is a sereg, uram. Majdnem egy hónapig jöttünk szűk hegyi utakon, folyókon és mocsarakon át... IBRAHIM: Majd pihenhettek a végső győzelem után! Allahban bízzatok, és a Szultán szavaiban! Indulj! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Kérjük Al- lalhot s szóljunk az ő prófétájának Mohamednek, hogy segítse dicső céljainkat. (Szinte fohászkodva.) (A többiek is vele együtt.) IBRAHIM (leinti őket): Allah szemében többet ér a győzelem, mint bármennyi imádság! Imádkozni a vesztesek is tudnak, de győzni nem! Allah csak az erősek imáját szereti! Mohamedre esküszöm, hogy így van. Most pedig el- mehettek! (Elmennek) Várj csak! (Második török tiszthez.) (Most a háttérben közeleg Zaim, nem veszik észre.) MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Igen, uram. IBRAHIM: A te apád is janicsár volt, ha jól tudom. MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Igen, uram. Néki szultánunk kivételesen megengedte, hogy nősülhet. Engem már török anya szült. IBRAHIM: Tudsz magyarul egy kicsit? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Nem adnak el, uram. IBRAHIM: Sejti valaki, hogy tudsz magyarul? MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Nem, uram. Származásomról még a barátaimnak sem szoktam beszélni. (Zaim megtorpant, s egyre dermedteb- ben figyel meghúzódva a sátor szélinél, hátul.) IBRAHIM (dünnyögve): Nagyon helyes. Nos, akkor idefigyelj. Nemsokára követet küldök a várba. Egy okos janicsárt, aki azóta először jár szülőhazája földjén. Tudni akarom, jól adja-e át üzenetemet, s azon kívül nem beszél-e másról is velük? Kísérője leszel követünknek. MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Nagy megtiszteltetés ez számomra, uram. IBRAHIM: Ügyeljetek, minél tovább tartson a tárgyalás. Időt nyerni, nyújtani kell a szót. Közben mi majd cselekszünk. Arra szerződés van, hogy míg a követ ott tartózkodik, nem támadhatunk. De arra már nincs, hogy közben hajítógépeinkkel ne dobjunk hullákat a falak mögé. Kiéheztetjük őket és a bűzt, meg a betegséget sem kerülhetik el. Mi a hulláinkkal is jól gazdálkodunk. A mi hulláink élnek! És élni fognak. Nyisd hát ki szemed s főként a füledet. MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Ügy lesz, nagyvezír. Mehetek? IBRAHIM: És senkinek egy szót sem. MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Hamarabb lesz nyelvem hasamban, semmint egy szó az ajkamon. (Meghajol, indul. Most Zaim hátrasiet, úgy tesz, mintha csak most jönne.) Zaim! ZAIM: Az vagyok! MÁSODIK TÖRÖK TISZT: Vár a nagyvezír, siess. ZAIM: Sietek. (Tiszt el, Zaim közeledik.) Parancsodra jöttem, nagyvezír. IBRAHIM: Nézd, megint eső készül. Ismét nem támadhatunk. Marad tehát a tárgyalás. Küldöttségbe mész. Egy társad megy veled. Afféle testőr. Igyekezz 730
