Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XVII. (életrajzi esszé)
Most hallgassuk tovább Tóth Árpádot: Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved hajtó, élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés A mi bús vérünktől is gazdagult S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve símül: A kicsiny, árva magyar jaj-patak A messzezengő nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot... * Március 21-én éjjel megalakul az új kormány, elnevezése: Forradalmi Kormányzótanács. A népbiztosok többsége centrista vagy baloldali szociáldemokrata, a helyettesek — az egyensúly kedvéért — zömmel kommunisták. A kormány csúcsszerve, az öttagú elnökség inkább „balra” húz: Kun, Vágó, Landler, Pogány — a „mérsékelt” Kunfi ellenében. A hatalomátvétel vértelen. .Vidéken is simán megy át az irányítás a tanácsok kezébe. Az április 2-án kiadott ideiglenes alkotmány alapján kiépül a közigazgatás egységes szervezete: mindenütt városi és községi, járási, megyei tanácsok alakulnak, ezek saját tagságukból választják az ügyek közvetlen vitelére hivatott bizottságokat, direktóriumokat. A legfőbb hatalmat a munkás-, katona-, földműves-tanácsok országos gyűlése gyakorolja, amelynek tagjait a megyei és városi tanácsok választják. A rendszer a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom egységén épül. Ennek megfelelően alakulnak a népibíróság jellegű — sem az elnöki, bírói, sem a vádbiztosi megbízáshoz nem kell jogi képesítés — forradalmi törvényszékek a járási, megyei székhelyeken. A törvényszékek feladata az ellenforradalom elleni harc volna, de a rendes bíróságok szervezésének elhúzódása miatt eljárnak a közönséges bűnügyekben is. Március 2í-e után egy darabig nem mozdul az ellenforradalom. Nincs mozgástere: nemcsak a szervezett munkásság hisz a proletárdiktatúrában, hanem a polgári kormányzat tehetetlenségét megtapasztalt széles tömegek is. A szegényparasztság reméli a földreform radikális véghezvitelét, a kispolgári és értelmiségi rétegek — s mind a radikális, mind a nemzeti érzelmű burzsoázia — ki-ki a maga szintjén, a maga elképzelése szerint várja a szociális, gazdasági, honvédelmi kérdések megoldását. Az új vezetés antant-ellenes állásfoglalása egyidőre hatástalanná teszi a szélső reakció „hazafias” szólamait is. És csakúgy, mint 1918 novemberében, jelentkezik a lihegő szerviliz- mus is; minden rendű-rangú törtetők ajánlkoznak az „új hatalomnak”. íme, egy Kunfinak címzett levél, a proletárdiktatúra negyedik napján, március 24-én kelt: „Alulírott, mint a kormány hűséges alattvalója, ezennel felajánlom tiszteletteljes szolgálatomat... Resortként vállalnám azon embereknek a felkutatását, akik ... hadseregszállítással foglalkozva nagy vagyont szereztek, akiknek vagyona kétes, elveendő. Ingatlanok, házak Vételével és eladásával fog701
