Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - "Költészet és valóság" "Én lelkem mire csüggedsz el" című verséről Garai Gáborral Kabdebó Lóránt beszélget
„Költészet és valóság” „ÉN LELKEM MIRE CSÜGGEDSZ EL” CÍMŰ VERSÉRŐL GARAI GÁBORRAL KABDEBÓ LÓRÁNT BESZÉLGET* Garai Gábor a magyar költészet utazó nagykövete, — hivatás és hivatal egyként közrejátszik gyakori külföldi útjaiban. Es ezek az utak jelen vannak költészetében: a tapasztalatszerzés, az összehasonlítás, a mérekezés ihlete éppúgy munkál ezekben a versekben, mint a tisztelgés szándéka az emberiség kulturális értékei előtt és kapcsolatteremtés igénye a felismert rokontörekvésekkel. Ezekről a nagyon is sok összetevőjű tapasztalatokról beszélgetve kiindulásul talán egy örményországi emléket átélő verset idézhetnénk, azt hiszem ez a vers mindazokkal a témákkal kapcsolatba hozható, amelyek Garai Gábort, az utazó költőt ihletik. „ÉN LELKEM MIRE CSÜGGEDSZ EL” „Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígsággal Dicséreteket éneklek Neked, erős őrizőmnek.” (Szenczi Molnár Albert: XLII. zsoltár) A jereváni kézirat-múzeumban Ezerötszáz éves kódexek után Majd sorban mindegyre fiatalabb De kézírásos festett iniciálés Papír-vékony elnyűhetetlen Kecskebőrre rajzolt ó kötetek mögött végre nyomtatott könyv következik Tótfalusi Kis Miklós munkája persze Gömbölydeden szimmetrikus örmény Betűkkel Megrendelésre készítette Nyilvánvalóan 1680—90 Táján Vallásos könyv az biztos Fogalmam sincs róla miről szól De idézhetné név szerint akár Molnár Albertet hiszen mióta Az eszét tudta tudhatta kívülről „Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük” — Vagy bizakodva mert hiszen elkeltett A bizakodás mindenkor e tájon • A Magyar Rádióban 1981. január 23-án elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. Szerkesztő: Dénes István. 57
