Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XVI. (életrajzi esszé)

szedjem össze mindazokat az elemeket, amelyek szembenállnak a magyar népi demokráciával, és a magyar kormány elleni politikai akcióra felhasználhatók vagy szerintem felhasználhatók ..Ez a vagy szerintem annyira nem illik a „forgatókönyv” stílusához, hogy hajlamos vagyok kétségbeesett mentőöv-dobási kísérletet látni benne: próbáljatok ebben megkapaszkodni, szerencsétlenek, amikor rátok kerül a sor! (A rádió egyenesben közvetít a tárgyalóteremből, és jelen van a nemzetközi sajtó, nem ajánlatos hát a kozmetikázás.) De hallgassuk tovább a vallomást: „ ... felvettem a kapcsolatot a régebbi, háború előtti trockista barátaimmal és a háború alatt, valamint a felszabadulás után a Szociáldemokrata Pártban nevelt és befolyásom alatt álló tanítványokkal. Azután felvettem a kapcsolatot... olyan volt szociáldemokrata funkcionáriusokkal, akik vagy személyi vagy politikai okokból elégedetlenek voltak helyzetükkel ...”

Itt már megállhatunk. A „volt szociáldemokrata funkcionárius” ugyanis lehet az egyesüléskor vagy előbb kizárt jobboldali, de lehet „jelenlegi” MDP- íunkcionárius is. Az elnök pedig levonja a következtetést: „Az így csoportosított erőket kívánta volna ön a Rajk által vezetett szervezkedéshez kapcsolni, amire azonban már nem jutott idő ...”

Már-már azt hihetnék naivul, hogy mentő körülményről van szó. Pedig igazából Damokles-kard mind a jobb-, mind a baloldali szociáldemokraták feje fölött. Amellett: „külön kezelést” biztosít, nem kell fáradni azzal, hogy az új ügyeket beépítsék a Rajk-ügy bonyolult szövevényébe. A koncepció itt már szinte mindenre lehetőséget nyújt.

Rákosi csaknem egy évvel később, 1950 június 17-én így beszél a Demokratikus Ifjúsági Szövetség első kongresszusán:

„Szólnom kell a jobboldali szociáldemokratákról, akiknek régi bűneit a népi demokrácia eddig nem kérte számon, és akik emiatt felbátorodtak, és most, amikor az imperialista háborús gyújtogatok hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak. Ezek... a felszabadulást megelőző negyedszázadban Horthynak és reakciójának helytartói voltak a munkásság között, ök voltak a második világháborúban minden felszabadító mozgalom kerékkötői. Ők gondoskodtak arról, hogy a magyar gyárak teljes gőzzel dolgozzanak a német fasiszták háborújára, hogy ne legyen szabotázs, ne legyen selejt, s az ő besúgá- sukra vitték kínzókamrákba vagy a büntetőszázadok ,mozgó vesztőhelyeire’ a forradalmi munkásokat. Ezek az urak egy ideig meglapultak, de az utóbbi időben újra működésbe léptek. Most persze egészen más a működésük. Most ők azok, akik lazítják a fegyelmet, növelik a selejtet, tanácsokkal látják el és bátorítják a normalazítókat, a bércsalókat, a táppénzcsalókat, terjesztik az ellenség rémhíreit, igyekeznek aláásni a dolgozók jó hangulatát. Szövetkeznek az imperialisták ügynökeivel... az egyházi reakcióval. Népi demokráciánk most rájuk irányítja a közfigyelem fényszóróját, és nekilát, hogy ezeket a régi árulókat ... akik demokráciánk fellegvárában, az ipari munkásságon belül szolgálják az ellenséget, végleg leleplezze és ártalmatlanná tegye.”

Ijesztő, konkrét vádak, de sehol egy név, valahogy ködös az egész. Kik ezek?... Az emberek tudják, hogy már két hónapja, április óta letartóztatásban van Szakasits Árpád, ő volna a „vezér”? Az MDP és az Elnöki Tanács elnöke — Horthy besúgója? németbérenc? imperialista ügynök? Sok ez így együtt, de azért nem elképzelhetetlen, hogy Szakasits álcázott jobboldali... Hisz 1946- ban Kéthly Annával együtt utazgatott Nyugaton, tárgyalt az angol Munkáspárt vezetőivel, azok vissza is adták a látogatást. És 1947 nyarán még hallani

593