Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XVI. (életrajzi esszé)
sem akart a két munkáspárt egyesüléséről, azt mondta: „Elég széles az országút, elférünk rajta ketten is ...” Augusztusban újabb letartóztatások híre terjed: csupa volt baloldali szociáldemokrata, köztük Marosán György, az MDP főtitkárhelyettese. ,ö? Aki mindig az egység mellett volt, akiről Rákosi maga mondta, hogy érdemei hervadhatatlanok? Képtelenség... A magyarázat nem késik soká. Rákosi beszél, 1950. október 27-én: „Ma már tudjuk, hogy a magyar szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom legtöbb vezetője a Horthy-burzsoázia és a politikai rendőrség szolgálatában állott... A felszabadulás után a magyar kémek és besúgók névsora az angol, illetve amerikai kémszervezet kezébe került. Ettől fogva ezek a szociáldemokrata spiclik hol közvetlenül az angol, amerikai vagy jugoszláv kémszervezettől kapták utasításaikat, vagy pedig az angol Labour Party-tól. 1947 őszén nálunk már látható volt, hogy a munkástömegek nagy többsége átállni készül a Kommunista Párt oldalára. Az angol Munkáspárt utasítása eddig az időpontig úgy szólt, hogy a Szociáldemokrata Párt legyen a kommunistaellenes erők gyűjtőmedencéje, csak látszatra támogassa az egységfrontot, és minden körülmények között utasítsa el a kommunistákkal való egyesülést. Mikor 1948 januárjában és februárjában... a szociáldemokrata munkások és funkcionáriusok tízezrei kezdtek átlépni a Kommunista Pártba, a Szociáldemokrata Párt áruló vezetői már a következő utasítást kapták: ne várjanak addig, míg tömegeik átállnak a kommunistákhoz, s ők hadsereg nélküli generálisokká válnak. Ehelyett azok a .baloldali’ szocdem vezetők, akik angol szolgálatban állottak, maguk vessék fel az egyesülés kérdését, maguk követeljék a kompromittált jobboldali szocdem vezetők eltávolítását. .. Ezen túlmenőleg, ezzel megtévesztik a kommunista vezetőket és megnyerik bizalmukat. Ha ez sikerül, igyekezzenek a legnagyobb számú jobboldali szociáldemokratát behozni az egyesült pártba... és alkossanak az egyesült párton belül olyan ötödik hadoszlopot, amely a döntő pillanatban azután újra teljes erejével akcióba léphet a népi demokrácia ellen. A kizárt szociáldemokratákra vonatkozólag azt az utasítást adták, hogy a legjobban kompromittáltakat, mint Széliget és Bánt, küldjék külföldre, a többi maradjon itthon, és megfelelő lapulás után kezdje meg aknamunkáját ... Ezeket az utasításokat az áruló szociáldemokrata vezetők pontosan végrehajtották... Végrehajtották az itthonmaradt kizártak is a rájuk bízott feladatot: megszervezték a sok bércsalást, amelyet a nyár folyamán tapasztaltunk, és amely gazdasági életünknek nem csekély károkat okozott.” így persze, minden érthető. Az is, miért szidta Marosán az MKP-ba vándorló párttagokat, miért marasztotta Kéthly Annát, miért szerzett — Rajktól! — útlevelet Bánnak, Szélignek, miért védte körömszakadtig Justust... És az is, hogy miféle „jobboldaliakkal” szövetkezett Rajk, miféle „elégedetlen volt szociáldemokratákat” emlegetett Justus a tárgyaláson... S hogy miként történt valójában a munkáspártok egyesülése, azt hamarosan elmondja Rákosi az MDP második kongresszusán, 1951. február 25-én: , „ ... újra elismeréssel kell megemlékeznünk azoknak a szociáldemokrata párttagoknak és funkcionáriusoknak tíz- és százezreiről, akik 1948 tavaszán és nyarán lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá, és evvel elévülhetetlen érdemeket szereztek maguknak a szerves munkásegység megteremtésében ... E szociáldemokrata tömegek érdeméből semmit se von le, hogy vezetőinek egy részéről azóta kiderült, hogy az ellenség szolgá594
