Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - Száraz György: A tábornok XVI. (életrajzi esszé)

kezésben. Jellemző viszont, hogy később, az elviselhetetlenné növekvő kultusz éveiben a suttogva továbbadott Rákosi-viccek is többnyire külsejét, cinizmusát, vagy magát a kultuszt veszik célba, és nem a szellemi képességeit.

A korabeli polgári vicclap, a Szabad Száj 1947. február 15-i száma Révai Józsefről közöl karikatúrát: paplanos ágyban nyugszik, és azt álmodja, hogy Nagy Ferenc, a kisgazda-miniszterelnök henteskötényben, felgyűrkőzve szeleteli a saját pártját, nagy rúd szalámi képében. A rajz alatt gunyoros slágeridézet: „Holdvilágom éjszakán / Miről álmodik ® lány...” A szalámiszeletelő kés valójában Rákosi kezében működik, és igen jól működik. 1948-at mondjuk a fordulat évének, de a harc igazából már 1947 végén eldőlt.

1948. február 18-án, a Szociáldemokrata Párt, sportcsarnoki aktívaülésén Marosán György bejelenti, hogy a jobboldali vezetőktől megszabadult párt rálépett az MKP-val való egyesülés útjára. Egy nappal előbb találkozik Kéthly Annával. A búcsú — a különbségek ellenére — felidézi Landler és Garami 1919- es utolsó találkozásának hangulatát. A Márosán-emlékiratból idézem:

„Rajktól siettem a pártközpontba. Kéthly már várt rám Szakasits szobájában. Szomorú, a haja fehér, ezüstösen csillogó. Üdvözöljük egymást. Csendesen mondja:

— Nézze, Marosán... — nem mondja, hogy elvtárs. — Bánnak megígértem, hogy aláírom a lemondást.

Átnyújtom neki a levelet, mely szerint azonnal lemond a központi bizottsági és politikai bizottsági tagságáról, valamint a képviselőségéről. Amikor aláírja, azt mondja:

— Szeretném kijelenteni magának: én nem megyek el ebből az országból!

— Nem is kell! — mondom. — Én sem mennék el.

— Maga egészen más, mint én. Meg tudná-e mondani, hogy ezek után mi lesz velem?

— Kéthly elvtársnő... Magáról mindig gondoskodni fogunk — mindig!

Hallgatva rám néz. Majd azt mondja: — Adja meg magának a sors, hogy

cselekedeteit soha ne kelljen megbánnia!

Nem nyújt kezet. Elindul az ajtóhoz, ott megfordul. Halkan köszön: Isten vele, Marosán.

Igen szomorú lettem.”

Kéthly Annát 1949-ben tartóztatják le, mint Rajkot. Szakasits és Marosán 1950-ben következik.

1948. június 12-én kezdődik a két munkáspárt egyesülési kongresszusa. A dátum nem véletlen. 1919-ben ugyanezen a napon ült össze az akkori .egységes párt, a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának első és egyetlen .kongresszusa. Szó nem esik róla, a megemlékezés szinte konspirativ, hiszen a huszonkilenc évvel előbbi kongresszus két vezéralakját, Kun Bélát és Kunfit egyaránt kínos lett volna emlegetni.

13-án Rákosi beszél:

„Külön szeretnék néhány komoly szót szólni a kommunista elvtársak felé, akik között néha azt tapasztalom, hogy a demokrácia sikereivel kapcsolatban nem értékelik eléggé a szociáldemokrata testvérpárt és az egységfront jelentőségét. Az egységfronttal olyan mértékben voltak nehézségeink, ahogy a szociáldemokrata párton belül a jobboldal tért nyert... Ma már mindenki előtt világos, hogy a jobbszárnynak ez a működése milyen súlyos károkat okozott a magyar demokráciának, de ettől eltekintve, a magyar Szociáldemokrata Párt az egységfrontban teljesítette történelmi szerepét. Külön hálával kell megem588