Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - Cs. Nagy István: "Jót és jól" (Kazinczy-breviárium)

relációjáról, a két oldal közös fegyelméről és világosságáról vagy a közös homály stíluseszményéről. Más breviáriumok tematikus idézetgyűjtemények, akár hosszabb szövegeket is közölnek, antológiának felelnek meg. A mostani Kazinczy-kötet vegyesen tartalmaz teljes, kisterjedelmű szövegeket (epigrammák) és viszonylag hosz- szabb prózai vagy verses idézeteket.

A breviárium egyik értelme: mindennapi papi „kötelező olvasmány”, zsolozsmás könyv. A szépirodalmi breviárium olvasása ezzel rokonítható, mert ilyen a könyv szerkezete, teljesen függetlenül a tartalomtól. Egyszóval a verseskönyv mintájára olvasható, nem regénymódra. A folyamatosság bármikor megszakítható, a kihagyást is tűri a szemelgető olvasgatás, végül az olvasó mégiscsak eljut minden szövegrészig, általában nem is egyszer, mert (akár a vers) ez az olvasmánytípus bírja az újraolvasást, az összehasonlító olvasatot, hiszen a különböző témakörök gondolatai fölerősítik egymást az alkotó személyiség mágneses erőterében.

A most már ötödik kötetéhez érkezett sorozatnak megvan az állandó „stábja”. Dr. Szilágyi Ferenc a válogatásért és a jegyzetekért, dr. Papp János a szerkesztésért felel. A műhely azonban ennél bonyolultabb. Papp János diákjai kezdettől munkatársként működnek közre a válogatásban és a szerkesztésben. Két iskola nevéhez fűződik ez a tanulói tevékenység: előbb (három kötet erejéig) a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola tanulói jeleskedtek, az utóbbi két kötet érdeme pedig a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tudományos diákköri hallgatóira szállt át. Könyvismertetésünknek ezen a pontján dicsérettel kell szólnunk a Vajthó László-i hagyomány folytatásáról, a tanulói aktivitás sajátos kibontakoztatásáról a szerkesztő-válogató munkában, az irodalompedagógia „rendhagyó módszertanáról”. Különleges olvastatási motivációt teremt a gyakorlati cél: egy klasz- szikus életmű „summáriumának” felelősségteljes válogatása a kiadás számára. A tanár-diák együttműködés hatékony formája ez, a dolog természete szerint aligha tömegesíthető eljárás. Biztos sikerélmény, hiszen elmélyülten olvastat, esztétikai értékelési-mérlegelést igényel, egy egész életmű összefüggéseibe avat, elhatározó lehet az irodalommal való tartós-módszeres barátkozásban, az irodalomszeretet hivatássá alakulásában. Nem kiadási eséllyel, nemes hobbiként azonban bárki űzheti a breviáriumszerkesztő munkát. Több példa van az ilyen típusú szakdolgozatra is.

A Kazinczy-kötet 325 oldala azt bizonyítja: ez volt a sorozat legnagyobb vállalkozása. A 23 kötetes Kazinczy-levelezés áttekintése önmagában kijelöli az olvasási arányokat. Az életmű további kötetei: az emlékiratok (Pályám emlékezete, Fogságom naplója), a tanulmányok, az útilevelek és Kazinczy lírája bőven kínál gazdag gondolatiságot. Az utószó megemlíti, hogy a cédulázott anyagból futotta volna akár még egy ilyen magvas idézetgyűjteményre is. Zavarba ejtő a széphalmi mester poli- hisztorsága és termékenysége, egyetemes erjesztő hatása, kulturális sugárzása. Pándi Pál hivatkozott a sátoraljaújhelyi Kazinczy-emlékülésen arra az „elektrizáló” hatásra, amely nélkül nem lett volna folytatás Petőfiig és tovább. Petőfi az Úti levelekben és a Széphalmon c. versében már az utókor méltatlanságáért háborog:

S miért tett volna oszlopot Sírjához a haza?

Hiszen mit tett ő a hazáért?

Miatta hét esztendeig szívá csak A börtönök dögvészes levegőjét,

És csak fél századig

Tartá vállán, mint Atlasz az eget,

A nemzetiségnek ügyét.

Ady „darabontléleknek” nevezi, Halász Gábor a Kazinczy-adósságra figyelmeztet, Radnóti számára a „műhelyben élni” nosztalgiáját ébreszti „a régi mester”.

Mindenképpen mintaszerű munkát, címének szelleméhez méltó, a „Jót s jól!” elvét valóra váltó kötetet tartunk a kezünkben. És épüléssel olvassuk minden szavát. A Kazinczy-kutató Z. Szabó László bevezetője, Szilágyi Ferenc utószava és jegy560