Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - "Költészet és valóság" Szántó Piroskával virágokról, szerelmesekről, feszületekről beszélget Kabdebó Lóránt
bői és platinából álló mozgó és reagáló építmény a faremidoi ember, aki zenével fejezi ki magát. Talán ez az emlék játszott közre abban, hogy ez a sorozat jórészt fekete alapon arany-ezüst, vagy arany alapon fekete-ezüst, fehér, csontfehér, ragyogó arany és a platinának az a törött, de mégis eleven szürkés színe. Számomra ez a sorozat mindig is az Életörömöt jelentette. Talán azért is, mert — lehet, hogy nincs kapcsálwta, de — nektem mindig Vas István egy másik versével kapcsolódott, az Etruszk szarkofággal. Ahol a versében perbe száll egy hiedelemmel, az etruszk rajzolatok halál misztikájával, amit rájuk fogtak, ö ott is, abban is az életörömöt találta meg. Én nagyon örülnék, ha összefüggene. Pista voltaképpen azzal szállt perbe, hogy jaj de jó meghalni, hogy a meghalás jaj de jó. Hát erről szó sincs. Nem arról van szó, hogy jaj de jó meghalni, hanem, hogy még albból is a jót és az életet szűrjük ki és keressük meg benne. Hát talán ezért csináltam én úgy, hogy az, amikor már a csontunk marad, még az is egy ölelés formájában, egy szeretet formájában, a halált túlélő hatalmas energia formájában nyilvánuljon meg. Ez az összetartozás, a csontunknak a szerkezeti, szellemi, és hát mondjuk ki nyíltan, ez a szerelmi összetartozása. Ha a költészet és a valóság kapcsolatát kereksük, én továbblépnék, egy másik sorozatot is említenék, amelyikben szinte szemtanúja lehettem a költészet és valóság kapcsolódásának. Egy Szigliget-kömyéki motívumgyűjtésre gondolok, annak a környéknek a különböző feszületéire, Krisztus-ábrázolásaira, útmenti szobraira. Nemcsak szemtanúja lehetett, hanem nagymértékben segített nekem ebiben, nemosak a kedvességével, amiért hurcolt állandóan autóval a legelhagyatot- tabb bekötőutakra és csörgetegeken át, árkon-bokron keresztül. Tudja, hogy a csörgeteg az a sziklaomlás. Néha még az életét is kockáztatta, és az autójának az életét, hogy megtalálhassuk, amit akarunk. De tény az, hogy akkor, Szigli- geten kezdtem először, majdnem már tíz éve annak, gyűjteni a népi Krisztusokat. Ez is összefüggött azzal, hogy keresem az embert. Keresem, de hol van. Hogy lehetne nem szokványosán, nem giccsesen és nem kiszépitve, fényesítve ábrázolni? És akikor történt, hogy véletlenül elkeveredtem, még mielőtt maga hurcolt halálmegvetéssel árkon-bokron át, elkeveredtem a Szent Mihály dombra. Meghallottam a legendáját... Konkretizáljuk, hol is main ez a Szánt Mihály diomb. Szent Mihály domb? Ez a keszthelyi autóút mellett van, ahogy Szigligetről megyünk Keszthelyre, balfelé egy gyönyörű, majdnem szabályosan kúpalakú kis kupac, a 17 halász legendája kapcsolódik ehhez. A 17 halász kiment a Balatonra éjszaka halászni, jégtáblán, télen. Vihar támadt, felszakította a jeget, hajnalig bolyongott az elszabadult jégtábla a fekete-szürke, ködös, viharos Balatonon, és a halászok fogadalmat tettek, hogyha megszabadulnak, kápolnát építenek a Szent Mihály dombon. No, ezt megláttam, ezt a Szent Mihály dombi kápolnát, és végem lett. Nagyon kevés feszület maradt meg körülötte, mert isten tudja miért, előszeretettel pusztítják ezeket. 537
