Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - Tóth László: A gesztusok mindenhatósága, A tudás, Fölépíted... Énekelnek... (versek)

Fölépíted...

Fölépíted a lerombolt városokat, s rendre romiba dől, mit fölépítettél. Elmész onnan, ahol maradnod kellene, maradsz, ahonnan távoznod kell. Eltűnnek, majd' ismét iföllbukkannak a (házak, dómok, pagodák.

Villamosok csilingelnek, konflisok zörögnek, csak a fák maradnak, a fák, a madarak éte az emberek.

Elárvult szemgolyó néz rád a szomorú égboltról.

Énekelnek...

Énekelnek a színek.

Suttog a barna, a kék zizeg, fiakfoljajjdul a zöld.

Fiasúr a piros, a sárga hölgy. Soha vissza nem térő alkalom: éj van, a kéipet hallgatom.

A képet, mert /én is itt vagyok, én, aki sehol nem vagyok.