Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - Marsall László: Kaptatni fölfelé, Amíg a szél a Nap (versek)

MARSALL LÁSZLÓ

Kaptatni fölfelé

Időiknek előtte vala sötétség és havazott. Ébredek, indulok, mögöttem szertesarjaídzó utak, helyiben [jár a hegy a talpam alatt, kaptatás fontolgatnia, amit a szem láthatna: táguló szftvárványos köröket,

Imperio solitudániis — ami egyre közelebb.

Kutya vonít lent a vadőr-völgyiből:,

kutya a préda-magasságból,

kutya a talpam alól,

kutya tüdőtájt, ott bent,

ahol rákezdi zokogó szél.

Diluviális falban pornográf löszbaba, farmemadlrág cafatja ott lent a folyóparton, vitorlának már ki nem' feszítem.

Mögöttem árádás elmosta temető, ételtartónyi lábaskában a halottaiimi, a partszegély, az ősi homlok, végtelen redő. Elszámolás, hogy fölfelé, roppan roggyan legörög az idiő.

Ugyanígy, valahol, ezen az órán Empedoklész, mint megnyúzott farkas vánszorog fölfelé az Etna kapta tóján.

483