Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok

eszelte ki vagy csinálta azokat, hanem, amint a régi történelem titkos könyveiben írva találjuk, amikor az Isten ama nagy Konsztantinoszt, az első keresztény uralkodót császárrá tette, ő küldte neki angyal útján ezeket a díszruhákat és koronákat, melyeket ti fejdísznek neveztek, és megparancsolta neki, hogy helyezze ezeket az Isten nagy és szent székesegyházába, amelyet éppen Isten lényegéiben rejlő bölcsességnek nevéről Hagia Sophiának neveznek és hogy ne öltse fel azokat mindennap, hanem csak amikor az Ürnak nagy nyilvános ünnepe köszönt be... mi több, az Isten székesegyházának erre a szent oltárára Konsztantinosznak, a szent és nagy császárnak átka is fel van írva, ahogyan neki azt Isten angyala útján meghagyta, miszerint, ha a császár valamilyen haáználatra, vagy alkalomra vagy valami balga kívánság folytán azokból venni akarna, és vagy maga akarná birtokolni, vagy másoknak ajándékozni, vessék átok alá mint ellenséget és Isten parancsolatainak megszegőjét, s közösítsék ki az egyházból: ha pedig ő maga hasonlókat akarna csináltatni, azokat az Isten székesegyháza kapja valamennyi főpap és a szenátus kifejezett hozzájárulása alapján: és sem a császárnak, sem a pátriárkának, sem más valakinek nem áll hatalmában ezeket a díszruhákat és koronákat Isten szent székesegyházából elvenni. És nagy borzalom fenyegeti azokat, akik az isteni rendelések közül bármelyiket meg akarnák dönteni...” Idéz is Konsztantinosz egy esetet, amikor Leo egy kazár nőt vett feleségül és megszegte az előírásokat: homlokát azonnal kelések lepték el s ő legnagyobb kínok közt idő előtt halt meg.

Konsztantinosz nem tett mást, minthogy a szent előírásokat leírta. Szavai nyomán egyszeriben más fényben áll előttünk az a kegytárgy, amelyet egyszerűen mint corona graecát idézünk, s új megvilágításba kerül az angyal hozta korona tanítása is. Jól tudjuk, hogy a bizánci császárok éppen a birodalom megmentésének okából többször megszegték a szabályokat, de azt is tudjuk, hogy az idegen uralkodók is tudatában voltak ezeknek a szabályoknak, s éppen azért követeltek bíbort és koronát, mert ezzel ők is tagjaivá váltak volna a mennyei Jeruzsálem földi mikrokozmoszának. A legnagyobb veszély idején Baján is kapott bíborköpenyt és előkelői aranydíszes palástokban pompáztak (Kiskörös-vágóhídi temető). De éppen a fentieket szem előtt tartva csodálkozhatunk azon, hogy Magyarországra két bizánci korona is került, és a kievi Oroszországban is két zoméncos koronát őriznek. E koronaküldések nem egyszerű császári gesztusok voltak, hanem az udvar, a szenátus gondos tárgyalásai előzték meg s egyúttal a koronák zománcainak okmányszerű tartalmát is előírták s ellenőrizték. Az ellenőrzés nagyrészt az udvari szertartásmesterre hárult, az az ő jelentését meghallgatva döntöttek.

Részlet a De ceremoniis-foől, Gyóni Mátyás fordítása: „Az udvarmesterek tudományának célja nem egyéb, mint az, hogy a különféle méltóságokat sorrendben, rendszerben és pontos elrendezésben helyezze el. Hiszen az élethelyzet egész dicsőségét s a méltóságok köztiszteletben álló becsét semmi mással nem lehet jobban érzékeltetni. .

Nyilvánvaló, hogy corona graecánk is nagy gonddal készült s ez nemcsak műgond volt csodás zománcaival, hanem elsősorban diplomáciai tartalom!

összefoglalva mármost, amennyire eddig jutottunk, azt mondhatjuk, hogy Géza szereplése a mennyei Jeruzsálem földi értékrendjében: egyértelmű. Nem tartozik az égiek földi másai közé (nincsen glóriája), nem egyenrangú a császárral (felirata nem piros, kék), ellenben mégis az udvar szűkebb környezetéhez számíthatja magát, mert végül is ott van a földi háromságban, koronája van, „hű”, és homlöktincse, akárcsak a császáriaké és az égieké megvan, s a földiekkel együtt kétágú (láttuk, hogy ez nem azonosság, csak látszat és akár a pisztos szó, kétértelmű magyarázatot adhat). A koronát számára valóban az angyal hozta a mennyei birodalomból. Most pedig tekintsünk szét a bizánci művészetben, hogy a homloktincs mennyire általános, kinek jár, és milyen korokra jellemző.

Itt elöljáróban el kell mondanom, hogy következőkben adott áttekintés tanulmányom legesendőbb része. Mert igaz, hogy százával dolgoztam át a bizánci művészet emlékanyagát, és bizonyos törvényszerűségek napnál világosabban najzolód474