Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Váczy Péter: Az angyal hozta korona (tanulmány)
teret szánt az angyaloknak, ezeknek a kedves közvetítő lényeknek. Az angyal hozta korona, az égi magasságból csak úgy alászállva, a földi halandók szemében különleges szentséggel telítődött, szent ereklye lett a Földön. Gondolatmenetünik igazolására utalunk Bíborbanszületett VII. Konstantinos fiának szánt tanítására, mely megtalálható „a birodalom kormányzásáról” írt műve 13. fejezetében: „Ezeket [a császári öltözékeket és koronákat] nem emberek készítették, nem is az emberi mesterkedés eszelte ki, vagy csinálta azokat, hanem, amint a régi történelem titkos könyveiben írva találjuk, amikor az Isten ama Nagy Konstantint, az első keresztény uralkodót császárrá tette, ő küldte neki angyala útján ezeket a díszruhákat és koronákat.. A továbbiakban még arról is olvasunk, hogy e tárgyakat — mert szent ereklyék — Isten nagy és szent székesegyházában, a Hagia Szófiában kell őriztetni és csak akkor vegyék ki onnan, ha az Űimak nagy nyilvános ünnepe köszönt be. A bizánci császárnak e lapján mintha csak Magyarország Szent Koronájáról volna szó! A magyar koronát is a szentség dicsfényében látták, hiszen úgy tudták, angyal adta, és mint szemtséges ereklyét a székesfehérvári Mária-egyházban őriztették. Vele avatták a mindenkori királyokat, akik csak a három fő ünnepen, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor vehették elő. Más napokon és egyéb alkalmakkor szintén viseltek boronát, de ezeket alattvalóik már nem tartották szentnek, nem angyal adta őket. Ebből következik, a Szent Koronát nem azért vette körül különr- leges szentség, mivel a köztudat Szent Istvánnak tulajdonította. Amikor a Szent Koronát Albert özvegye, Erzsébet visszatartotta, I. Ulászlót 1440-ben hiába koronázták meg a Szent István-f e j ereklyéről levett koronával, a Szent Korona szentségét ez mégsem helyettesíthette. A Szent Korona szentségét ti. annak köszönhette, hogy angyal hozta az Égből. Az idegenek — írja Révay Péter koronaőr 1613-ban közreadott könyvében — „bizony gyakran elmosolyodnak, ha nem éppen mérgelődnék rajtunk, amidőn mi a koronát szentnek, angyalinak, apostolinak és más hasonló nevekkel illetjük.” Művét főképp azért írta, hogy „más népek jobban megértsék, mi okból beszélünk mi, magyarok, koronánk vallásáról (Religionem hanc nostrae Co- ronae) és miért hiszünk benne.” Ha azonban a magyarok bizánci módra hinni tudtak koronájuk angyali eredetében, akkor ennék a hitnek meghonosodását nálunk későbbre a XI. századnál nem igen tehetjük. Szent István még kiadott görög nyelvű oklevelet és azt Kálmán korában még meg is értették, de már latinra fordították. Továbbá az is feltűnő, hogy az „angyali korona” elnevezés legfőképp a nép körében volt elterjedve és épp ezért a toliforgatók közül inkább azok éltek vele, akik közvetlenebb kapcsolatban álltak a néppel. Ennek megfelelően akkor bukkan fel gyakrabban, amikor politikai események mozgásba hozták a társadalom széles rétegeit. A hivatalos Magyarország, a főúri és főpapi rend szívesebben nevezte koronánkat „az ország koronájának”, „Magyarország szent koronájának”. A magyar korona neveinek társadalmi vonatkozásai már az Anjou-kor elején megmutatkoztak, amikor az Anjou-párti krónikás „angyal adta koronaként” említi a Szent Koronát, melyet Ottó bajor herceg útiban Magyarország felé elvesztett. Ugyanakkor a pápa legátusával vitatkozó rendek hivatalosan sohasem nevezték angyalinak a Szent Koronát, hanem neve az iratokban corona regni, corona sacra regni Ungarie stb. Ha az idézett krónikás, mint ahogy sokan vélik, valóban a ferences rendhez tartozott, mely kezdettől fogva közel állt a köznéphez és a városi polgár- sághoz, az angyal adta korona emlegetését máris jobban megértjük. E tekintetben nemkevésbé tanulságos a „Magyarország romlásáról” megemlékező Szerémi Györgynek a Szent Koronával kapcsolatos szóhasználata. Ö mindig következetesen „angyali koronának” hívta a Szent Koronát. Jellemző reá, ahogyan leírja azt a jelenetet, amikor János magyar király Rákoson bemutatta a Szent Koronát „a törökök császárának”. A király úgy távozott onnan, hogy a korona a török sátrában maradt. Történetesen a sátorba lépett Várdai Pál esztergomi érsek és Perényá Péter koronaőr. Amint megpillantották a koronát, csodálkozva kérdezték: „Mit keres itt a mi magyar koronánk (corona nostra Hungarorum)? A szultán válasza: „Ha volt is a magyaroké, most az enyém, a törököké. Az ok pedig: látni szerettem volna, 461
