Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Váczy Péter: Az angyal hozta korona (tanulmány)
hogy milyen is az az angyali korona, mert nálunk a török birodalomban igen erős az angyalok tisztelete.” Figyeljünk fel a szóhasználatra! A sátorba lépő főrangúak a „magyarok koronájáról’1 beszélnek, a jelenetet megörökítő Szerómi viszont e helyen is, akárcsak egyebütt, a koronát angyalinak nevezi. A jelenetből — akár megtörtént, akár nem — az derül ki, hogy a Szent Korona angyali nevét azért kapta, mert az angyal adta Pannóniának. Ennek hite még a XVI. századiban is eleven volt, noha az ország a török hódítás következtében már ezer sebből vérzett. A török is tudomást szerzett róla, legalább is így kell értenünk az 1529. évi hadjáratról szóló török fethnáme szavait: „Magyarországnak... régi korából maradt egy »korona« néven ismeretes, aranynyal és drágakövekkel ékesített fejedelmi koronája, amely Budához közel, Visegrád nevű várukban őriztetik, s mely a magyar királyok hiú büszkeségének és kérkedésének tárgya...” A magyarok, nyilván, a török előtt is azzal „kérkedtek”, hogy koronájukat nem emberkéz csinálta, hanem nekik az angyal hozta. Ennek ellenére a török írók nem említik koronánk angyali származását, róla csupán csak azt állítják, hogy a „korona” néven volt ismeretes. Szerem! György legjellemzőbb írói vonása a népiesség és kétségtelenül ebből magyarázható makacs szóhasználata az „angyali koronáról”. Hogy miiért volt a köznépnek éppen ez az „angyali” jelző oly kedves, az könnyen megérthető. Az angyal közreműködését inkább a nép emlegette, de a korona égi eredetét szerte az országban mindenki hitte és vallotta. Így az udvar és a főrendek is. Kottanner Jánosné, Habsburg Albert özvegyének, Erzsébet királynénak udvarhölgye emlékiratába azt jegyezte fel, hogy „Szent Istvánnak Magyarországra Isten küldte és szánta a Szent Koronát” (von got gesandt und gemaint ist). Ugyancsak az udvar, sőt a Habsburg udvar vd-lágába vezet bennünket a hazai Elias Berger, akit II. Mátyás udvari történetírónak nevezett ki. „Méltán hívják Magyarország koronáját szentnek és angyalinak” — írja latin nyelven közrebocsátott könyvében. Majd így folytatja: „Az Ég küldte nekünk és az angyalok hozták el... A legbölcsebb szerzők apostolinak nevezik.” Ugyanakkor Hartvik szellemében utal a pápa koronaküldésére is. Eddig úgy láttuk, hogy Magyarország koronájának eredetét és szentségét másképp értette a köznép, mint az udvar és a vele tartó főrend. Az angyali adta, illetve hozta korona képzetéből táplálkozott az egyik, a pápa által égi intelemre küldött korona írott hagyományából (Hartvik!) a másik felfogás. Az ellentét a két világ közt feloldódni látszik a XVII. század elején. Az élőbb idézett Berger az angyalokkal (így) hozatja le az Égből a koronát, mondanivalója végén mégis odabliggyeszti a Hartvik - féle történetet a pápa koronaküldéséről. Ilyenformán beszéli el a korona történetét Révay Péter is. Magyarország koronája „szent, angyali, apostoli”. Wolfgang Kilian rézmetszete könyvének 1813. évi augsburgi kiadásában épp azt a jelenetet szemlélteti, amikor az Égből két angyal lehozza a koronát. A feliirat ugyanaz: SACRA, ANGELICA, ET APOSTOLICA REGNI HVNGARIAE CORONA. Viszont bent, a szöveg a koronát a pápától eredezteti, akit „isteni kinyilatkoztatás és angyali parancs” késztet az adományra. A Szent Korona „angyali”, mert „istenségtől adott korona”, nem pedig azért angyali, mert valóságban az angyal hozta, ahogyan mindeddig hirdették. A valóságot a barokk átköltötte allegóriává. Az „angyali korona” történetéiben a végső szót a XVIII. században fellépő fel világosul tság és a természettudományos gondolkozás gyors térhódítása mondta ki. A korona mellől az apostoli és vele együtt az angyali jelző eltűnt a XIX. századra, a koronának már csak egy általánosan használt neve maradt: a Szent Korona. A régi szemlélet utolsó fellobibanása akkor következett be, amikor a Szent Korona a „Habsburg-rabságból” ismét „haza érkezett”. II. József császár és magyar király (1780—1790) idején valóban az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy a Habsburg-ház örökös tartományai közé süllyed. A Szent Korona, mint a magyar államiság és önállóság, röviden az annyit hangoztatott „magyar szabadság” jelképe a császári kincsek közé volt elzárva. Nagy volt tehát a magyarok öröme, midőn a császár közvetlenül halála előtt megengedte a koronának és a többi jelvénynek el462
