Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - Petar Alipiev: Öregember (vers, Utassy József műfordítása)

A fukar ajkakat

egy érintéssel alig hogy illettem,

(visszatartott lélegzet — kli ne szálljon!) — ó, én virágom; rideg hűségében, ki nem nyílt leveleiben őrizte halálát!

(Rózsa Endre fordítása)

PETAR ALIPIEV

• •

Öregember

Emlékezetén fáradtan átúszik egy fenséges-szép látomás: erős miég, széles mellkasé, bozontos és izmos, az elképedt falubeliek előtt feje fölé tart egy vasalt szekeret.

A kerekek forognak a magasban.

Remeg a rúd és szép lassan meghajlik. Nyelik a nyálukat a siíhederefc, ő pedig egy diadalmas kört tesz . . .

De jönnek, hívatlanul özönölnek lövészárkok, koporsók, esküvők és asszonyok, a valaha szeretettek, és mindezek igyekeznek elűzni az iménti látomást. Ám maradék erejét összegyűjti, hogy túladjon a múltba visszarántó emlékeken, és a szekér, a magasba varázsolt, eltűnik a ködök birodalmában.

(Utassy József fordítása Nyers: Zergi Zsuzsa)