Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Ivan Dinkov: Hagyomány (vers, Rózsa Endre műfordítása)
IVAN DINKOV Hagyomány Nyírfácskák suttognak; pusmog sok ágbog, vagy gyökérből bugyog hang — nyírfácskák suttognák. Tisztás, lágy halom-part lejt feléjük oldalt, álmodik sors-szabdalt fénfiiú-mairkokat. ViirágoGskák lepték — olyan semmályenkék; csak hogy körüllengjék a sok sudár árnyat, éjt is nappá téve virrasztanak érte, legyen némi éke annak a tisztásnak. Borzongok! ... Rég láttam a bozótok közti illatos fű alján lobbanó vagy (halvány, tavaszi vagy őszi virágot rejtőzni, boldogságban izzván vagy búvába halván — s most a porzós kelyhek szinte kígyónyelvet lökve, rám sziszegnek: enidíj az utadra! Mi történt hát? — Fejét szelíden ingatva — megzavarodott a gyengeségtől talán — int az ember, s elmegy . .. Mi történt? Könyveken tűnődünk lesújtva, Botev-o Maiakon, Botev-o 1 dalakka 1: az országot zengik, melyben mindig, újra, dögig jut fénfiáhús — a varjú is azt fal! (Rózsa Endre fordítása) 435
