Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Ivan Teofilov: A régi Plovdiv (vers, Kiss Benedek műfordítása) - Danila Sztojanova: XXX (vers, Rózsa Endre műfordítása)
IVÁN TEOFILOV A régi Plovdiv Ősi emeleteid a csillagok kiözt merengnek. Kékszín szamárkák vigyázzák a csendet körösbörül. Menyegzői gyertyák lobognák a római út mellett. Ä toronyórából női testek harsánysága zeng. A házmélyekben ül ült fejű nyárspolgárok hevernek, tyúk- s malac-zsivajt hallgatnak, vonatzajt, egérke-neszt. Rebbeg az esthomály érzékeny, tágult pupiüákkal. A menyasszonyi fátyol felszáll a kémény huzatában. Holdas tetőkön nyangalász a kékszín szamársereg. Feüegként repülnek ki fehér templomokból a szentek, véres bárányokkal fogadják a menyasszony-fátylat. A kápu-leopárdok borostyán-szemekkel figyelnek. A puszpángok között bacchánsnők, atlasz-övesek, öntik az illatos olajat veretes bronzkannákkal. Kerek egy éve várom; leveleddzék ki tulipánom, habókos kikeleti színekkel hábarodjon össze, hetömődött pórusokon hűs frisseségét buggyantsa át, levéléit megífeszülésig lökve, álmosságát nyújtózza ki, hőköljön ékesen az eleven virágborzongásban, s ne ígéretes ■bimbó, de nyílt szirmú teljesség legyen. Eluntam már, hogy a cserépben cserélgessem vizét, ahol csupasz, zöld és kerek lábát ringatja csak — ma nem bírtam tovább, megfogtam, s fölnyitottam. (Kiss Benedek ford.) DANILA SZTOJANOVA 433 XXX
