Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Ljubomir Levcsev: Szavak a kötélről (vers, Nagy László műfordítása)
Miért is kellett látnom oly korán embert, ki inigadoz kötélen, mint inga jár ki és be otthonaiba, hogy holtában se lenne tétlen. Nagy hősi híre nincs nevednek, mégis, rettenetes e büszkeség: a szabadságot büntették meg benned. De íme! Más szél fúj már, a mi korunké, végre. Ez elringatja őt és kilendíti néíha feledésbe. De megjelennek váratlan megint. Az asszonyok sikoltanak. És belecs'ikordulnak fogaink. Ki ölte meg Petőfit? És Botevet ki ölte meg? És ki ölte meg Lomcát? Bábelt ki ölte meg? Illendően a telt villámoson egy ősz pribék előtt nem álltam fel vajon? Tisztán akarom látni: érvényesül-e még világmegtorló törvénye a földnek? Ares megöli-é ma is azokat, akik másokat megöltek.? Az elévülés nem érdekel engem, de itt és most én mindent akarok! S keményen így idegzetemből grádicsot rakok, s az akasztottat leveszem a fáról, jövőnk és jövőm kapujáról. (Nagy László fordítása)
