Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Czakó Gáborral
társadalom minőségét rontja, és ezen nem tud a tárca segíteni. A nevelés továbbá azért sem az iskola belügye, mert nálunk tervgazdálkodás folyik. Az utóbbi évtizedek oktatás-történelme világosan bizonyítja, hogy az iskolák, iskolatípusok sorsa egyáltalán nem, vagy igen kevéssé függ saját eredményességüktől. Tervhivatali elképzelések szerint szüntetnek meg bevált iskolatípusokat és erőltetnek sikerteleneket, és képeznek bizonyos szakembereket, akikről az élet utóbb kideríti, hogy nincs rájuk szükség, másokra viszont lenne. Ekkor következnek az átcsoportosítások. Vég nélkül. Megfigyelésem szerint jelenleg a képzés merőben szakirányú: csak azt tanítják, amit a Tervhivatal fontosnak tart. De az ember nem csak munkavállaló, nem kizárólag a termelési viszonyok függvénye, az ember szeretne boldog lenni, családot alapítani, közösségben, nemzetben élni, a sorsa által föltett metafizikus kérdéseken töprengeni, kultúrát alkotni. A mindehhez szükséges műveltséget nyújtó humán órákat visszaszorították, az úgynevezett életviteli tárgyak pedig egyszerűen hiányoznak a közoktatás minden szintjén. Tehát nincs bölcselet, nincs etika, logika is csak ott van, ahol múlhatatlanul szükséges, mondjuk a jogi egyetemen. Én az oktatás legsúlyosabb belső hibájának azt tartom, hogy hiányzik belőle az életvitelre való felkészítés, nem segíti, hogy a növendék szerves, nyitott világnézetet építsen föl. Ennek hiányából keletkezik la túlterhelés látszata. Mert egy harmonikusan fejlődő személyiség ki tudja választani magának azokat az ismereteket, amelyekre szüksége van, tehát sokkal könnyebben tanul. Akire szervezetlenül zuhannak a legkülönfélébb ismeretek, annak a tudása a trágyadombhoz hasonló. Aki már látott szénásszekeret megrakni, és maga is megpróbálkozott vele, az tudja, hogy a kettő között mi a különbség. Mert egy hozzá nem értő rakodó negyedannyi szénát sem fog fölrakni arra a szekérre, mint aki ért hozzá... Szóval a személyiségből szervezetlenül kilógó, kihulló ismeretek odavezetnek, hogy maga a személyiség is torzul, hol túlerőlteti magát, hol pedig alulerőltetett marad. Azt hiszem ezzel nagyon szorosan összefügg a Magyarországon hihetetlenül nagy válási, öngyilkossági, alkoholizálási és idegbetegségi arányszám... Mert a harmonikus személyiségfejlesztésről az iskola is meg a közgondolkodás is megfeledkezik. Ez se szorosan iskolai probléma. Egyáltalán, a politikának kéne teret engednie az ilyen típusú gondolkodásnak. Ez nagyon jól látszódik abból, hogy ez a gondolkodásmód hiányzik az úttörő- és KISZ mozgalomból is, amelyek akárhogy vesszük, az iskolának jobb segítőtársai lehetnének a nevelésben. Ha már a bölcseleti tárgyak hiányáról esett szó, sokan fontosnak tartják a Biblia oktatását is... Már be is vezették. Gimnazista fiam tankönyvében már van Biblia. A Bibliát azonban kultúrhistóriai jelenségként tanulják. Kétségtelen, hogy a Bibliának volt és van ilyen szerepe is, hiszen az egész európai kultúrára, szellemiségre rányomta a bélyegét. Azonban iá lényege nem ez. A Biblia szellemiséget jelent, és ami igazán értékes belőle, az a szellemi, erkölcsi mélység. Kevéssé valószínű, hogy ezt fogják tanulni a gyerekek. Nézd, nem titok, gondolom az összes könyvemből kiderül, hogy én katolikus vagyok, és nem csak azért vagyok katolikus, mert katolikusnak neveltek, hanem azért, mert mostmár lassan negyven éves leszek, volt időm gondolkodni erről, sok-sok megingáson keresetül vált egyre kristályosabbá ez a meggyőződésem. Akik kereszténynek, vagy katolikusnak nevezik magukat, lényegében azok408
