Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - Kiss Benedek: András-napok (vers)

Pereg, surrog a dara, ropog a szó.

Csikorog az éjszaka — faggyal rakott szekér.

Dobog előtte és telivér arcunk előtt

j éggel patkóit öszvércsikó — a köd.

Haj, hegedű, hegedű!

magadban már s magamban hallgatom.

Szőlő vére abroszon, hegedű!

Szőlő vére, magunk vére: lobogj, szeszláng,

András-nap estéje,

azt perzseld, akit

kivert a sörte, —

melegíts minket jó örömre,

ne váljék sólepárlóvá szemünk,

Andrásra poharat emeljünk:

ÉTESSEN E SZÉP FÖLD SÓVAL, POGÁCSÁVAL, ITASSON A MENNYÉG JÓ REMÉNY BORÁVAL, ERŐNK ERŐSÖDJÉK,

TŰZÜNK ÉGJEN LÁNGGAL — BÉRELJÜNK E BAGLYOT VARJADZÓ VILÁGGAL,

DE SOHA ÁRTÁSSAL, RONGGYÁ-SZAKADÁSSAL,

A RINGYÓ-HALÁLLAL, PUSMUSOS BUTÁKKAL!

ÉTESSEN E SZÉP FÖLD SÓVAL, POGÁCSÁVAL!