Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - "Költészet és valóság" Szobotka Tiborral Megbízható úriember című könyvéről beszélget Kabdebó Lóránt

Es a Miss Higgins öngyilkossága? Az is teljesen fikció, ez már abból a szituációból adódott, amelyik ezt a remény­telen szerelmet, illetve a Karola, tehát a harmadik, fiatal és látszólag diadal­mas nőalak felbukkanását kíséri. A Higgins-család modelljével utóbb is tartottad a kapcsolatot, találkoz­tatok-e a háború után? A háború után Miss Higgins-szel leveleztem, egészen addig az időpontig, kö­rülbelül 1948-ig, amíg az ember Magyarországon nem vált gyanússá azzal, ha Angliával levelezik. Nagyon későn, 1961-ben kerültem ki újra Londonba a fe­leségemmel együtt, akkor felkerestem a Higgins-házat, de már egyiket sem, te­hát sem az öregasszonyt, sem a nem éppen fiatal lányát nem találtam életben, sőt olyan embert sem leltem, aki egyáltalán emlékezett még rájuk. Visszatérve megint Magyarországra és nyomonkövetve Gontran Alfréd élet­útját, azt kellett tapasztalnom, és ezt ábrázoltam a balatoni epizódban, hogy voltaképpen Magyarországon sem hitték el igazán, hogy háború lesz, sőt hogy a háború kitörése küszöbön áll. Olyan gondtalanságot, olyan természetes élet­ösztönt tapasztaltam, különösen a fiatalok körében, amely persze megmagya­rázható és érthető, hiszen az emberek az életre rendezkednek be, és nem a pusz­tulásra. Akkor még én is fiatal voltam, de én már azoknak a tapasztalatoknak a birtokában jutottam vissza Magyarországra, amelyek minduntalan arra em­lékeztettek, hogy tényleg valami borzalmas van készülőben, erre figyelmeztet­tem a barátaimat, ismerőseimet, de senki nem hitt nekem, mindenki tovább élte a maga békebeli életét, és azt igyekezett folytatni. Karola a harmadik epizód a regényben. Valamit róla. A Karola figurájának nincs modellje, ő egy különféle elemekből életrekeltett és feltámasztott alak és egyéniség, részben annak a követelménynek a megje­lenítője, amelyik még az ötvenes évek végén is, mint azt nagyon jól tudod, az irodalomban többé-kevésbé uralkodott. Kellett, hogy pozitív figurája is legyen egy regénynek. Nos, itt olyan pozitív figurára volt szükség, aki átmenetileg magához tudja édesgetni Gontran Alfrédot, nem eszméinek a csillogásával, vagy ideológiájának megértetésével, hanem pusztán csinos és vonzó testi megjelené­sével. Ez a Karola epizód rövid, csak addig tart, ameddig Karola nem ismeri fel Gontran Alfréd alapvető jellemét, illetve jellemtelenségét. Karola ezért a fölvázolt három női alak közül a legkisebb epizódisztikus szerepet játssza Gont­ran Alfréd életében; ez szükségszerűen így van, mert hiszen hosszú és tartós kapcsolatba egy ilyen típusú férfi, mint amilyennek Gontrant ábrázoltam, Ka­rolával nem kerülhet. Ezzel szemben Gontran számára 39 késő nyarán azok a lehetőségek nyílnak meg, amelyek a strómannok alkalmazásával tényleg olyan emberek számára nyitottak átmenetileg biztosnak látszó és nagy jövedelemmel kecsegtető lehetőségeket, akikből a 44-es német megszállást követően a nyila­sok vezérei lettek. Hosszú esztendők keserves és nehéz munkája kellett ahhoz, hogy azok a károk, amelyeket ezek a Gontran Alfréd-féle emberek okoztak, valóban jóvátehetők legyenek. A regény a háború kitörésekor záródik, amikor Gontran Alfréd úgy érzi, hogy pompás és nagy lehetőségek csillannak meg előt­te, az olvasó természetesen tudja, hogy ezek a lehetőségek csak átmenetiek, tud­ja azt, hogy a háború miként fog végződni, és tudja azt is, hogy a Gontran Alfrédok majd hová fognak kerülni. Gontran Aljrédnak a kisstílű striciségböl, amit a békeévekben tud csak megvalósítani a nők mellett, ebben a gazdasági konjuktúrában, amit a 366

Next

/
Oldalképek
Tartalom