Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - "Költészet és valóság" Szobotka Tiborral Megbízható úriember című könyvéről beszélget Kabdebó Lóránt
mindvégig ellensúlyozta. Mármost amikor a Gontran-regény gondolata, tehát a Megbízható úriember koncepciója felmerült bennem, majdnemhogy természetesnek találtam, hogy ezt a két figurát, Gontrant és Lolát összekapcsoljam, összehozzam valamiképpen, mert mantalitásban, jellemükben, társadalmon kívüliségükben, ha úgy tetszik, eltartott mivoltukban teljesen hasonlítottak egymásra, és igazán elképzelhető volt, hogy ez a két lélek egymásra talál. A regénybeli események addig a pontig követik nyomon a Gontran modell életét, ameddig Gontran Alfréd nem kerül ki a nagyvilágba. Persze eddig a pontig is kiigazítva, korrigálva az író igénye szerint. Innen kezdve, tehát a nagyvilág bekapcsolásától, miután Gontran Alfréd, legalábbis tudtommal, addig soha Magyarország határát át nem lépte, a regény teljesen a fikció körébe került. Ugyanakkor a háttér mégsem abszolút fiktív, mert hiszen 39-ben, a háborús feszültség idején én utaztam ki Németországon és Belgiumon keresztül Angliába és itt ismerkedtem meg azzal a környezettel, a Cross-családdal, akik Hig- ginsék, tehát Mrs. és Miss Higgins figuráiban öltenek testet. Hadd térjünk vissza a regény első harmadára, a Lola epizódra. Ott van egy Mátyás téri környezet. Ez a környezet, tehát a regénybeli Lola családja a valódi Lolával is kapcsolatban volt, vagy pedig más megfigyeléseidet építetted e köré a lumpen család köré? A Mátyás téri családnak semmi köze a valósághoz. Lola apja, ha jól tudom, valami tisztes igazgató-tanító volt valahol falun, és nem hasonlított az iszákos Mák úrra. A Mátyás tér és az összes ott lejátszódó epizódok, tehát a razzia, az onnan induló betörések mind az én leleményeim. Létrejöttüket a regény atmoszférikus hatásának elmélyítése indokolta. Művészi megfontolásból születtek, nem valóságos élmenyből. Hadd kérdezzem meg, hogy a jó tanuló, a bölcsészhallgató hogy tudja ezt a Mátyás téri világot megfigyelni, hogy nyerhet betekintést oda úgy, hogy ilyen pontosan meg tudta jeleníteni? Erre őszintén szólva nem tudok kielégítő magyarázatot adni, itt én teljesen az írói teremtő fantáziámra hagyatkoztam. Ha a Mátyás tér világa hitelesnek látszik, akkor itt most olyan bókot és dicséretet kaptam tőled, amit köszönettel fogadok, de egyébként nekem a Mátyás térrel semmi kapcsolatom nem volt. volt. Visszatérve az angliai tapasztalataimhoz, persze ezek sem úgy alakultak, mint a Gontran Alfréd angliai élményei, aki egy pincelokálban, tehát nem valami előkelő helyen táncos, és azután megismerkedik egy teljesen képzeletszülte perverz magyar arisztokratával, aki mindenféle rossz társaságba rángatja őt bele, így Gontran voltaképpen folytatja budapesti életét, csak megváltozott viszonyok és lehetőségek közepette. Ez mind fikció, mint mondtam, Gontran soha nem volt Londonban, én voltam megint csak az a kikapós fiú, aki már 1934-ben is, amikor először jártam Angliában, és a British Múzeum könyvtárában a doktori disszertációmon dolgoztam — ez Shelley és Keats költészetének görög elemeiről szólt —, munkám végeztével négykor becsuktam a könyvemet, és valamilyen nem nagyon előkelő, következésképpen nem nagyon drága táncos helyre mentem szórakozni. 1939-ben, mikor újra kint voltam és megint csak Crosséknál, azaz a regénybeli nevükön Higginséknél laktam, elég gyakran kimaradtam, este későn jártam haza, teljesen fölkavartam ennek a meglehetősen viktoriánus háznak a békéjét és a nyugalmát. Ennek következtében 364
