Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XIII. (életrajzi esszé)
Teozófus Társaság „papnője” Gömöryné Maróthy Margit, a Nemzeti Színház egykori ünnepelt művésze. Amikor fogadja a sajtót, a riportert „pompás fehér paripák” röpítik a vasútállomásról a „százados fák ölében álló” Gömöry-kas- télyig; a „papnő” kék virágokkal díszített asztalnál fogad, „gyönyörű régi metszetek között”, királynői termetén aranyságrga ruha és aranysárga sál, az intelligencia színe”. Íme, egy részlet a beszélgetésből: „— És mit jelent nagyságos asszonynak a teozófia? — kérdem. Szép szemei fellángolnak: — Mindent... — Fog javulni a világ? — Fog. A teozófusok tulajdonképpeni célja egy új, harmadik arisztokráciát hozni a világra: a születési arisztokráciának el kellett pusztulnia, a pénzarisztokrácia is teljes csődöt mondott: jönnie kell a szellemi arisztokráciának. .. — Plátó ideális állama? — Olyasféle. — De lesznek proletárjai is? — Lesznek, de jó kezekben lesz a sorsuk.” Dr. Ferenczi Sándor, a pszichoanalízis magyar apostola viszont a freudizmusban keresi egyén és társadalom felszabadulásának lehetőségét ,de — mint nyilatkozza — nem enged a konvencióknak és nem hajlandó elfogadni az „enyhített formájú pszichoanalízist, amely alkalmazkodik a nagyközönség szá- jaízéhez és mellőzni próbálja a szexuális szempontok nagy fontosságát”. Prófétákban egyébként nincs hiány. Az emberek tódulnak Sashalomra, ahol Wunderlichné, a „delejes asszony” működik; májusbari Budapestre érkezik Bicsérdy, a növényevés apostola, és tüstént nyilatkozik: „Eszmém továbbfejleszti a biológiát, fiziológiát, kémiát, anatómiát, még a matematikát is... Ha akarják, beszélhetek végtelenségig. Egyszer 83 órát beszéltem egyfolytában, két alma volt a táplálékom...” Konkurrencia akad azért: nemcsak Lindeneck, a koplalóművész, aki a Városligetben mutogatja magát, hanem például Széliga József B-listás tisztviselő is, akiről március 2-án így adnak hírt a lapok: „összeesett az utcán: nyolc napja nem evett!” Tavasszal pengő-értékre bélyegzik át a koronás bankjegyeket, s egyedül március hónapban 54 csődöt jelentenek be és 245 kényszeregyezséget. Szöknek a bangigazgatók, részvénytársasági elnökök, sikkaszt a Rádió Klub igazgatója, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének egyik „nagyasszonya”, a Viktória- konszern elnökigazgatója. A Stella RT egész igazgatóságát őrizetbe veszik az alkalmazottak kauciójának elsikkasztása miatt, egy végrehajtó fél milliárddal szökik Svájcba, egy bankpénztáros pedig Monte Carlóban veszíti el a megugratott milliókat. Partella Hugó öt gyerekes, egy éve állástalan tisztviselő — „nem lévén kitartása”, ahogy a korabeli pesti szleng mondja — viszont önmagát lövi főbe; egy süketnéma könyvkötő pedig borotvával végez feleségével és két gyermekével, aztán elvágja a saját nyakát is. Seres Rezső majd csak a 30-as évek elején írja meg híres-hírhedt „fekete” slágerét a Szomorú vasárnapról, amelyben „pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel”, s a fáma azt tartja később, hogy „járványszerű” öngyilkossági hullámot indított meg vele — de igen valószínűnek látszik, hogy épp fordított a viszony: a 20-as évek „szomorú vasárnapjai” szolgáltak bőséges „ihlettel” a slágerszerzőnek. Hisz 1926 áprilisában 164 ember vet véget az életének, ebből az egyik vasárnapra 19 jut. Májusban 177 öngyilkosság, pünkösd vasárnap 15. Június 4-én, Űrnapján 11, két nappal később, vasárnap 13 ember hal meg, a sorozat egész évben folytatódik. Az életuntak között munkás, kisiparos, tőzsde- bizományos, mérnök, rokkant főhadnagy, miniszteri tanácsosné, képviselő, menekült gimnáziumi igazgató Nagyváradról, a zsidókórház főorvosa... De egyébként is dörögnek a fegyverek: Csipcsala János villanyszerelő Pesterzsébeten agyonlövi a feleségét, aztán önmaga ellen fordítja a fegyvert. Egy 312