Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XIII. (életrajzi esszé)

MÁV-ellenőrt a felesége lő keresztül, Sárosd községben az ablakon át küldött dum-dum golyóval terítik le Esterházy gróf egyik uradalmi tisztjét, egy cso- baji földbirtokos ugyancsak ablakon át küldött lövedéktől hal meg. Ügy látszik, hatnak a vadnyugati filmek: a kassai vonat álarcos támadói után a kelebiai gyorson próbálkozik egy nyolctagú banda, majd három debreceni fiatalembert tartóztatnak le, mert a budapesti gyors kisiíklatását tervezték. S noha Léderer főhadnagyot novemberben kivégzik, követője mégis akad: egy mészárossegéd a feleségét darabolja fel és dobja a Dunába.

A Kálvin-téren télen-nyáron osztja az ingyen bablevest Róbert bácsi, az éhezők keménykalapos-kötényes „védangyala”, a Gyermekvédő Liga áprilisban indítja a századik gyerekvonatot külföldre, és Hajdú megyében minden ötödik halott a tüdővész áldozata.

A Parlament tájékán ingerült a hangulat, főként a frankügy miatt. A képviselők sértegetik egymást, párbajoznak, elcsattan egy-egy pofon is, Héjjas Iván megint fenyegetőzik: Budapest számára ő lesz az istennyila... Január 4-én letartóztatják Windischgrätz herceget, másnap Nádosy Imre országos főkapitányt; a 20-án kiküldött parlamenti bizottság egy hónap múlva előterjeszti jelentését, amelyben megállapítja, hogy a kormányt nem terheli felelősség a frankhamisítás dolgában. Május 26-án Töreky Géza tanácselnök kihirdeti a bíróság ítéletét, amelyben ugyancsak kimondja a kormány bűntelenségét, s a vádlottak esetében elfogadja a „hazafias indítékot”; Nádosy és Windischgrätz négy évi fegyházat kap, a többiek egy-két évet. A Banque de France is megértőnek bizonyul: mindössze egy frank kártérítést követel, s a bíróság kötelezi a vádlottakat, hogy az összeget „tizenöt nap alatt befizessék, végrehajtás terhe mellett”. A francia engedékenység magyarázata az 1924-es népszövetségi kölcsönben és a későbbi idegen befektetésekben rejlik: a nyugati tőke erősen érdekeltté vált a bethleni konszolidáció megőrzésében; a párizsi magyar követ már április 15-én jelentheti Pestre, hogy Barthelot francia külügyminiszter „Bethlen gróf megtartása mellett nyilatkozott, tekintettel az angol nagykövet sürgetett eljárására, amelyet az olasz nagykövet támogatott.”

Windischgrätz — „tekintettel egészségi állapotára” — a Park Szanatóriumban kezdte meg büntetésének kitöltését. „Szenvedéseiről” így számol be egy 1928 márciusában kelt detektívjelentés: ,,... amikor a Park Szanatóriumból elköltözött a Lukács-szállodába, kimaradásai még fokozódtak... sűrűn járt be este, taxin, különböző éjjeli multaóhelyekre, különösen pedig az Admirál-bár- ba, nem mindig magányosan, sőt többször kétes hírű nők társaságában. 1927. október 20-án... átment a Szentkirályi utca 38. sz. alá, ahol Prónay Pál alezredes 4 szobás lakásából 2 szobát bérelt ki... Délelőttönként meg szokott jelenni a Dunakorzón, azután a Pilseni sörcsarnokba megy, s az estét nagyon ritkán tölti odahaza...” A magyarázat nem csak arisztokrata mivoltában keresendő — részben mégiscsak, hisz Nádosy börtönben marad egészen a kormányzói kegyelemig —, hanem abban is, amit így fogalmaz meg 1941-ben, amikor Bár- dossy miniszterelnökhöz fordul anyagi gondjaival: „Amint az közismert tény, 1926-ban a m. kir. kormány felkérésére a frankhamisítási bűnperben teljes bűnügyi felelősséget önként vállaltam a kormány megmentésére... 1930-ban a kormányzó úr őfőméltósága által elrendelt legfelsőbb tábornoki becsületbíróság megállapította, hogy... a perben vállalt szerepem kizárólag a haza és az ország érdekeinek védelmében állott..

A július 12-én kezdődő kommunista per vádlottjai viszont „illegális munkával veszélyeztették az állam és társadalom rendjét” — azt a rendet, amely313