Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Garai Gábor: Egy tükör emlékezete (vers)
HAJNAL GÁBOR Hová viszel Ég alján a gyönge nap ködből kilép és körülnéz láztól vörös kerek képe sárgul sápad hirtelen aztán nyomban visszasüllyed ködvilágba észrevétlen. Ködtengemek fenekén nyirkos járdán tétovázok. Imbolyog a lámpafény délelőtti sűrű ködben lélegzetem oly nehéz és már mindegy merre lépek. Honnan áramlik felém ez a nyirkos súlyos pára? Sötét felhő száll körém? Tán elvisz majd engemet? Hová viszel innen felhő milyen fénybe milyen földre? Értik-e ott szavamat? És amit itt ki se mondok csak szememben fénylik fájva vágyamat ott ismerik? Attól félek sötét felhő te a semmibe kísérsz. 295
/
