Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Garai Gábor: Egy tükör emlékezete (vers)
A hetvenhez közel Ne hetvenkedj és ne panaszkodj nézz bele szótlanul a gyenge napba és fáradt elgyötört önnönmagadba már közeledik hetvenedik éved. A gyermekkor szivárványszínű fénye álmod egén ívelve mosolyog anyád s apád kékszemű lobogása vezeti ma is tétova kezed. Az ellopott keserű ifjúságot ne emlegesd kibírtad és visszajöttél többször a halálból a sorsod valamit akar veled-----------A hetvenhez közel a sírodhoz közel álmodban angyal jön és énekel •— már nem birkózik veled. Mint régen anyád sugárzó komoly arcával megáld. De mit ad reggelre útravalóul mily dallamot mily szavakat sugall? Még megmaradt A régi kertbe ébren nem megyek hol nyáron télikörtefán ült a gyerek ki voltam és még álmomban vagyok — félek a kert nagyon megváltozott. Téblábolok görbe utcák során míg végetér e nyári délután de megmaradt csibészes mosolyom és emlékezés ül a nyári alkonyon. A diófák a templomudvaron még állnak hol játszottam egykoron hatalmas lombjában gyerekkorom ott fénylik még e nyári alkonyon. Innen dobáltuk be a színes ablakot a dús lomb aztán rejteket adott még megmaradt csibészes mosolyom és emlékezés ül a nyári alkonyon.
