Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Garai Gábor: Egy tükör emlékezete (vers)
GARAIGÁBOR Egy tükör emlékezete Ha csak mint halvány pára élne még a tükörben az a kép! A tükör ott állt a kis szoba szögletében, ferdén a pamlagra nézett. A pamlagon a férfi hanyatt fekve, félig aléltan csak a végső pillanatban látta meg a gyönyört, mit addig érzett csupán, látta meg onnan a testet, mely fölé kulcsolódott, s látta két szétvetett comb fölött a kettéosztott félgömböt rózsafehéren a nőiség lágy, göndör, nyirkos pihéivel, mintha nyársra feszülten, meg-imegrángva, beteltem És nézte volna tovább, de a lány feje rábukott, és haja az arcát belepte; s szinte kihűlt a lánytest, elnyúlt és meg se moccant. És eltűnt a tükörből a kép, mint könnyű pára. Félálma emlékezik csak üdvözült pillanatára. 294
/
