Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XII. (életrajzi esszé)
Österreicher György, az Árpád-gimnázium, IV. \ osztályos tanulója az 1922/23-as tanévet valamivel jobban zárja, mint az előzőt. Igaz, a latinnal és rajzoló geometriával változatlanul hadilábon áll, most ,sem tud feljebb Vergődni az elégségesnél. De magyarból, mennyiségtanból már jó rendű, akárcsak németből és természetrajzból. Tartja a torna jelest, s ugyanezt érdemel a negyedikben együtt tanított történelem-földrajzból. Dolgozatainak külalakja változatlanul tűrhető, hit- és erkölcstanból jó-ra rontja a tavalyi jelest, magaviseleté megfelelő, a félévi bizonyítványban még csak tűrhetőnek minősítettek. Ügy látszik, fizikailag erősödött, ebben a tanévben mindössze 33 órát ,— alig 6—7 napot — hiányzott betegség miatt. 1923 őszén felsős lesz: V. osztályba léphet. Az árak mind magasabbra szöknek. 1922 októberében már 900 korona a zsír, decemberben a kormány bejelenti az általános kereseti adót, 1923 márciusában 200 koronát kérnek a pékek egy kiló fehér kenyérért, 186-ot a félbarnáért. Gombamód szaporodnak mégis a sikkasztok: állami tisztviselők, bankhivatalnokok. Divat a tőzsdés-vicc: -— Honnan jön? — A Szabadság-térről. — Es hová megy? — .Csődbe. .. Pesten a shiramyt járják, a „nyavalyatörős táncot”, és röhögnek hozzá, hogy az tudja igazán „rázni”, aki gránátnyomással jött haza a doberdói fennsíkról. Röhögnek azon, hogy a pénzügyminiszter Hegedűs Lórántot tavaly a bársonyszékből egyenesen a Lipótmezőre vitték, s azon is, hogy a kegyelmes úr idén, amikor „gyógyultan távozott”, büszkén kijelentette: — Mutassanak nekem még egy minisztert a kormányban, akinek papírja van arról, hogy nem bolond... Januárban egy „ébredő” csoportvezető lövöldözik az Operettszínházban, s miközben a Szent Korona nevében kihirdetik a vagyonelkobzó ítéletet a „fel- ségsértő és hűtlen” Károlyi Mihály ügyében, a rendőrség épp egy fegyveres legitimista csoport felgöngyölítésével foglalkozik. Még mindig divatos műfaj a postán küldött pokolgép, a címzett ezúttal Miklós Andor, az Est-lapok tulajdonosa és a demokrata pártvezető Rassay Károly. Az egyetemen megint verik a zsidó hallgatókat, de a rendőrök is verik az utcán randalírozó egyetemistákat és razziát tartanak az „ébredők” törzshelyén, „Csocsó bácsi” Molnár-utcai kocsmájában. Augusztusban Gömbös szakít Bethlennel és Fajvédő Pártot alakít, az ügyészség vádat emel Hatvani Lajos és Garami Ernő ellen, Horthy pedig ismét vitézeket avat a Vérmezőn, ezúttal 220 tisztet és 1018-at a legénységi állományból. Bethlen utazik. Májusban Párizst, Londont, Rómát járja a népszövetségi kölcsön ügyében. Az irredenta propaganda itthon takaréklángon pislog, a belügyminiszteri óvatosság még az utódállamok menekültjeinek gyülekezési jogát is korlátozza. Ügy tűnik, hiába: az év első felében egymást érik a kisantant- vádak Magyarország ellen, még az általános munkakötelezettségre vonatkozó törvényjavaslat miatt is tiltakoznak Genf ben. Provokált határincidens előbb a román, majd a csehszlovák határon, a cél nyilvánvaló: bizonyítani, hogy Magyarország érdemtelen a népszövetségi kölcsönre. Az év a jóvátételi válság jegyében telik. A franciák — megtorlásul az akadozó német szénszállításokért — még januárban bevonulnak a Ruhr-vidékre és megszállják a bányatelepeket. Olaszország tüstént elhatárolja magát, Lloyd George pedig ingerülten nyilatkozik: „A békét diktáló hatalmak jól tudták, hogy a franciák a bolondját járják, amikor a németekre elviselhetetlen hadisarcot vetnek ki.” Februárban pedig elhangzik a hivatalos nyilatkozat: 257
