Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

E jó reménységben de megtsalatkoztunk, azért hát hiába, hogy béquartélyoztunk.

Mert még MÄMZ város a Rhénus folytában, körül vagyon víve ellenség sorában.

Oltalmazni kellett a nagy hidegekben,

A madár megfagyott ekkor föllyegebben,

Mégis a strásáknak kint kellett állani,

Lóról nem szabad volt két órát száliani,

Mivel az ellenség puska lövésnyire

állott, szemünk előtt kétszáz lépésnyire.

Bezzeg kinek itten rongyoska tsizmája volt, meg töredezett, lukatsos ruhája,

Félre pittyent volna vélem az ajaka,

Reszketett volna is az éhes dereka.

Két órát kiáltván ha a Dandárhoz ment,

A rossz tűznél kevés Zsíros piritust kent. Lovasság számára itt házat nem adtak,

Tsak a gyalogságnak egy gunyhót rakattak, Amelyben szegények úgy öszveszorulva voltak, hideg miatt igen bényomulva,

Mivel a tsizmámnak a talpa elhagyott,

lálbom a jó tűznél tsakhogy el nem fagyott. Behúztam magamat azon gunyhótskába, hogy megmelyegedjem valamely lukában.

Még ott szenderegiem s két órát aludtam,

körültem mi történt, azt éppen nem tudtam. Hajnalban kimentem lovam abrakoini, egyemet-másomat rendiben pakolni. Körülnézegettem minden jószágomat, osztán felkötöttem az üres zsákomat.

Kenyerem egy kevés volt a tarisznyában,

Valamely pajtásom eltette hasában.

Szomorún, midőn ezt mindenütt kerestem, könyveim is hulltak, mert igen éheztem. Legnagyobb bajomat még sem vettem észre, mert még vendégeim nem jutottak kézre.

Gonosz vendégeket a sok gyalogságtól, nyertem bogarakat Muskaténosobtól.

Egy óra nem tölt el a nyakadi pusztán, tántzoltak a tetük szegény Pista hátán. Viszkedett a testem a sok ellenségtől,

melyet még nem próbáltam soha gyermekségtől. Megfogtam közüliük egyet nagy nehezen, megmondottam néki, az ördög kedvezzen,

Hóra szegény fej'ét eleven hajtottam.

Lába nem tört talán, lassan taszétottam.

Vissza is kiáltott a több pajtássihoz,

Hogy a gazda őket majd igen megfcínoz. Köszönje szólását, hogy meg nem hallottam, tsak a fetrengését a hóban hogy láttam,