Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

Mert tanátsadását huszonöt veréssel

megfizettem volna, vagy egy éles késsel.

De azután vettem észre én magamat,

hogy rágják még többen ártatlan nyakamat.

Egészlen öltözve mindég kellett lenni, fegyvert is tsak néha lehetett letenni.

Ez volt kegyelmeknek legfőbb maradása!, testemnek pediglen gyilkos mardozása,

körültem kegyetlen elszaporodása,

Ifiről, fira szörnyű felgyarapodása.

Egész egy holnapig tsiklándoztak engem,

Mint tővel szurkálták faötsületes seggem.

Nagy hasznot- hajtottak, mert 'ébren tartottak, Álmos hogy ne legyek, arról gondolkodtak.

Így szopták ki a rossz tolvaj vért belőlem^

Lucifer, takarítsd őket el mellőlem!

Ugyantsak a másik holnapnak kezdetén, Nyugalomra mentünk mindjárt az elején.

BENTZHAIM nevezetű város környékére, a Baíbarus ország szép kies szélre,

Ahol egy bizonyos özvegy asszonysághoz,

Aki is jól értett minden gazdasághoz.

Két eladó leánya vala még magával,

(kik bírtak örökös kevés jószágával.

Első étzakára egy szép derék ágyat

Megvetettek nekem, igen puha lágyat.

Mondják: lefeküdni tessék 'hát az Ürnak,

Ne féljen, nints bolha, akik meg nem szúrnak.

Tsóváltam a fejem, de szólni nem mertem,

Szomorodva néztem, és tsak szalmát kértem.

Mentegettem magam, hogy soha párnára Nem feküdtem, senki puha vánkosára.

Azt adom tudtára kigyelmednek előre, katona nem fekszik a fehér lepedőre.

Igen szégyenlettem nekik megmondani,

hogy sokad magammal vagyok, megvallani.

A Vénasszony mégis észre vette magát, hogy ingerből jöttünk, érzette a szagát.

Vagy talán ruhámon látott már bogarat, fehér tziiifra hátú, gyönyörű madarat.

Ingem is, sejtette, már régen mosatlan,

A szép tiszta ágyra igen alkalmatlan.

A Házból menjenek, a leányoknak intett, az alatt tsendesen szalmát földre hintett.

Látta, a gyergyánál szégyenlek vetkőzni, meg akart mindenből egyszerre ő győzni.

Szeménmetességet én is félre tettem, mikor a Nadrágot rólam levetettem.

Kiífittyent a bililém, rongyos volt a gatya,

Meüly igen nevetett szegény öreg Anya.