Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vasy Géza: Az elbeszélő Szabó István (tanulmány)
nevetésére ocsúdnak, s szégyenkezve indulnak haza. Derűsből rosszá vált közérzetük, s ennek oka az emberi természetben keresendő. Nem úgy cselekedtek, ahogy kellett volna, ahogy hozzájuk méltó lett volna, ezért a szégyenérzet. Mélylélektani, a freudizmus — bár közvetett — hatását megmutató elbeszélése még kettő akad. A népszerű ember (1957) esettanulmány egy részeges falusi tanítóról, s bár van drámai magja, az egész inkább a leírás, a jellemkép szintjén marad. Eleven idilli színfolt viszont a címadó Varázslat kertje (1958) — két kamasz bontakozó szerelmi érzületéről. Légköre emlékeztet a Pajkoskodókra, de annak befejezése nélkül. Idilli szépség és az erotika bizonytalan, felemás érzése váltakozik, de itt teljesen a maga helyén, „egészségesen”. Ez a két elbeszélés azonban túlságosan stilizáltnak, Szabó István világától kissé idegennek látszik. Nagy írói biztonsággal mozog ebben a közegben is, de nem tudja igazi önmagát adni. Csodára képes azonban, amikor saját világához tér vissza. De előbbi írásai sem zsákutcát jelentettek. Inkább úgy kell értelmeznünk ezeket, mint szükségszerű írói tanulmányutakat. Nélkülük aligha születhettek volna meg az igazi remekművek. Második kötetében az író három domináns konfliktustípust ábrázol. Mindegyik felfűzhető az otthontalanság motívumára, s a gyerektörténetek kivételével az életformaváltással is közvetlen kapcsolatban állanak. A családban idegen gyerek motívuma az Isten teremtményeiben (1959) teljesedik ki. Ha csak tucatnyi magyar novellát válogathatnék össze, ezt ki nem hagynám belőle semmiképpen. Szabó István egyik legösszetettebb, leggazdagabb jelentésű műve. Apám emlékének — szól az ajánlás, s valóban, itt jelenik meg először az az édesapa-figura, aki aztán feledhetetlenül végigvonul egész életművén. A történet egésze mégsem önéletrajzi, a szülők kiélesedő konfliktusát, az anya figuráját az írói fantázia teremtette. Az Isten teremtményei Szabó István tempósabb nyugalmú, részletezően előadott, jelenetezett elbeszélései közé tartozik. (Ilyen A lázadó, a Vacsora, A szabadság keresztje.) A három részre tagolt mű mégis rendkívül feszült, s már az elején megcsendíti a fő konfliktust előidéző alapvető szemléleti különbséget a két szülő között. Mindössze három szereplő van, de bennük, mögöttük ott az egész világ. Az apa és az anya világképét összebékíteni szinte lehetetlen. A gyerek, Csanaki Jancsi apjához vonzódik. Az anya szigorúan fogja, kérdezős- ködéseire nem válaszol. Az anya csak a világ kézzelfogható realitásaiban hisz, s amihez fantázia kell, azt megveti, bolondságnak tartja. A gyerek viszont kíváncsi, s van fantáziája is. Apja fia, szerencsére, mert így van kivel beszélgetnie. A rossz körtefa kiemelése közben a fák, majd az ember születéséről kezd érdeklődni a gyermek. Dolgozó, s így csak félig odafigyelő apjának válaszai nyomán Jancsi agyagból embereket kezd gyúrni, majd rájuk lehel — hátha életre kelnek. Ebből lesz a baj, mert ebéd után az anya meglátja a bábokat, megtudja, miről beszélgettek, s éktelen haragra gerjed. Férjét is meg akarja alázni, a gyereket meg jól elveri. S amikor világgá fut a kétségbeesett Jancsi, a férfi pedig pofonvágja az asszonyt, az még mindig nem ért semmit. A gyerekben viszont egy világ dől össze. Kettős vereség éri egyszerre. Alkotó, teremtő ember, isten akart lenni, s nem lehetett az. S közben látnia kell, hogy apja, akit szeret, aki alkotó, teremtő ember, ez az apa sem legyőzhetetlen. ö is fél az asszonytól. S ő is csak mesét mondott, hisz az agyagból nem lesz ember. Lehetetlen a teremtés, ezért fut zokogva világgá a gyerek. Az „isten”, a tökéletességre törekvő ember teremtményei vagyunk mindannyian, de tökéletlenek, hibásak, gyengék. Csak szeretnénk a lehetetlent, de van, aki ebben is gátol bennünket. De úgy is érthető a cím, hogy a két szülő harcol a gyerekért: mindegyik a maga képére szeretné formálni. Jancsi olyan már biztos nem lesz, mint az anyja, de apjánál talán öntudatosabb, bátrabb lehet, s ebben ez a nagy vereség is segítheti. A szentcsalád reggele (1962) ugyan a Zsupán-család Jancsijának történetét eleveníti meg, de az alaphelyzet ugyanaz. A gyerekét megértő apa és az érteiden anya konfliktusa itt szelídebb, s a fiú végül mezítláb mehet iskolába, hogy ne csúfolják a társai, de örülni ennék már nem tud, hiszen keserves veszekedést kell ezért végigszenvednie. Anya és fia kapcsolatának ez az alapvető disszonanciája alighanem 169
