Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vasy Géza: Az elbeszélő Szabó István (tanulmány)
társadalmi változások érlelődnek, más lesz a fontos. így emlékezik erre vissza önéletrajzában az író: „...az ilyen méretű változások felforgatják az élet eddigi alapjait, és teljesen új rend létrehozására irányulnak; az ilyen változásokat már a forradalom névvel illetjük. A forradalom hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Nálunk is — mint mindenhol az országban — az új idők szele legelőször a fiatalságot, a változásokra legfogékonyabb generációt mozgatta meg. ... Szemük másfelé járt, mintha a szirének énekét hallották volna, állandóan füleltek a világba.” A Varázslat kertje fülszövegeként közölt vallomásában is beszélt erről: »Én akkor nőttem fel, amikor szülő-osztályom a végóráit élte: 1949-ben már akarva — nem akarva látnom kellett, hogy töredezik a „független pógárember” világképe, új látomás szorít helyet magának, mégpedig hatalmas fegyverekkel, fölényének és erejének biztos tudatában. Ifjúkorom legnagyobb élménye ez, bennem is az értelem és az érzelem harcol egymással: nagy méretekben az egész parasztság megvívta, sőt, vívja ma is ezt a harcot. így lettem érzékeny a „már nem és még nem” dilemmájába szorított hősök iránt — talán, mert nekem is nehéz volt a döntés.-« Mindez persze a későbbi novellákban bomlik ki igazán tudatosan. De élményként, meghatározó élményként van jelen már az első írásokban is, s az írói tehetséget mutatja, hogy ezt a bonyolult helyzetet áttételesen tudja megjeleníteni. * így válaszolt az interjúkérdésre: hogyan születtek első írásai? „Úgy, hogy szégyelltem elmesélni édesapámnak vagy édesanyámnak, amikor még éltek, amiket magamban elképzeltem. Akkoriban leszorított, kettős életet éltem. Voltam én Szabó István a traktoros és voltam én Szabó István, aki éjszakánként kör- möl. Sohase hittem, hogy nyilvánosság elé kerülhetnek az írásaim. Mifelénk erős a mesélőkészség. Majdhogynem alacsonyabb rendű, aki nem tud egy-egy szép történetet elmondani. Inkább írtam. Rászorultam az írásra azért is, mert gyengébb voltam, mint a többiek, de hallatlan erőt éreztem magamban és ezt valamivel meg akartam mutatni. Volt öt-hat novellám, amelyekről úgy éreztem, hogy megjelenhetnének, de akkor nem láttam értelmét, bárhová is elküldeni.” (Üj Tükör.) Pártfogói, segítői mégis akadnak az írogató fiatalnak. Szerencséjére közel a város, Keszthely. Az író később három pártfogóját nevezi meg: „a volt keszthelyi mú- zeológust, dr. Németh Endrét, a Bakony Múzeum igazgatóját, dr. Vajkai Aurélt és Hajdú Péter nyelvészt”. Egy kis írásában beszél tájszógyűjtő munkájáról, melyre ők buzdították (Huszonöt éve...) Jankovich Ferenc bemutató írásából pedig megtudhatjuk, hogy finnül tanult (mert ők a legközelebbi rokonaink), megírta a szénagyűjtés monográfiáját, a tájszógyűjtéssel pedig díjat nyert egy pályázaton. Bizonyos információnk olvasmányairól is van. A gyermekkori könyvéhségnek áttételes tükre a Csui (1955). A Legelső ütközetem a tízévesen, az Egri csillagok hatására írott első történetről szól. Amint írja: „Szerencsére elég korán váltam nagy olvasóvá, gyerekfejjel, és 1945 után különösen: rám szabadult a könyvek lavinája.” (Huszonöt éve...) „Gogolt, Móriczot olvastam a kukoricaföld sarkán, déli pihenőkön, de ábrándoztam korszerű magtermelésről is, ha rövid időre elfáradtam az olvasástól.” (önéletrajz II.). Parasztábrázolását elemezve többen említik, s joggal, nemcsak Móricz Zsigmondot, de Kodolányi Jánost, Lev Tolsztojt is. 1953-ban, még A lázadó megjelenése előtt a budapesti bölcsészkar hallgatója lett: „Huszonkét éves fejjel újra elkezdtem tanulni; Nem nagyon ment, sőt egyáltalán nem ment. Hosszú évek alatt kialakult a saját önművelő módszerem, s ezt már nem tudtam levetkőzni... Túl sok idő telt el iskoláskorom óta; az újabb iskolai rendhez képtelen voltam hozzáigazodni. Inkább a könyvekre voltam kíváncsi, amikhez eddig nem férhettem hozzá: vadul olvasni kezdtem. A Széchenyi Könyvtárban tartózkodtam, nem az egyetemen. Vizsgáim rosszul sikerültek.” (önéletrajz I) Egyetemi élete, egyáltalán budapesti évei még feltárásra várnak, hiszen ő maga 163
