Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Vasy Géza: Az elbeszélő Szabó István (tanulmány)
szinte semmit sem írt róla. Győri János, aki nagyon sokat tett már a Szabó István életműért, Egy novellista szabadegyeteme c. írásában (Üj írás, 1977/7.) idézi fel ezt a korszakot, azaz inkább annak egy termékeny pillanatát. Megtudhatjuk, hogy „én azon az estén több igazat és érdekeset hallottam a Pacsirta írójáról, mint a róla szóló vagy az őt is mérlegre tevő előadásokon. A cserszegtomaji fiú Kosztolányi- szakértőnek bizonyult”, s Freud és a mélylélektan hatásáról is beszélt. „Beszélgető- társam, aki az egyetemen gyengén vizsgázgatott, fontos művekre hívta fel a figyelmemet, alapos bibliográfiát rögtönözve. Mintha titokban felkészülhetett volna a kiszámíthatatlan témájú beszélgetésre. Persze, még sok témakörben otthonos lett volna. Gyermekkorától művelte magát, nagy ambíciókkal készült valamire.” * A bemutatkozó mű, A lázadó az Üj Hang 1954 februári számában jelent meg. De korábban, még odahaza keletkezett. A kötetben a dátum utánra 1953, interjúban viszont azt mondja a szerző, hogy „Katonaként írtam meg első igazi novellámat, A lázadót. Egy lövészeti diadalom után szabadságra mehettem. Bekutyorodva a szobába, a térdemen írtam le huszonkét éves koromban.” önéletrajza szerint viszont 1951—52-ben mindössze fél évig volt katona. Tehát még 1952-toen írta volna meg ezt a novelláját? Lényegében mindegy, hiszen az 1951 és 1954 közötti évekből mást nem publikált. A személyes életsors részben véletlen eseményeinek köszönhető, hogy Szabó István éppen 1954-ben jelentkezett, de az már aligha véletlen, hogy ebben az évben s a rákövetkezőben egész rajnyi fiatal prózaíró jelentkezik. Szabó István mellett Sánta Ferenc, Csurka István, Moldova György, a legfontosabb. Érdekes véletlen, hogy mindegyikük nagyerejű, máig emlékezetes novellával kezdi a pályát. Mindegyikük írása életformákat, életszemléleteket, életlehetőségeket ütköztet. Az erkölcsi érzékenység és a drámaiság közös jegyük. Nem a nagy társadalmi változásokat állítják közvetlenül a középpontba, hanem az embert, aki részese tud lenni, vagy nem lehet részese a dinamikus életnek. A nemzedék első seregszemléje az Emberavatás c. antológia volt 1955-ben. Szabó István a Vacsora és a Hajsza c. elbeszéléseivel szerepelt itt, erősségeként a nevezetes, de egyenetlen gyűjteménynek. Majd sorra jöttek az első önálló kötetek. Szabó Istváné még 1956-ban, A lázadó címmel. Tizenhárom elbeszélését és a Bolygó c. regénykísérlet két fejezetét adta közre. A kötetnek visszhangja már nemigen lehetett az ellen- forradalom és következményei miatt. Alig írtak róla, s ez az 1957-ben megkapott József Attila-díj miatt azért meglepő. 2. A lázadó — első kötet, hibákkal és maradandó értékekkel. A Fecskék mellett A lázadó, a Hajsza, a Vacsora és a Régi vasárnap kiemelkednek a kötetből, a korabeli magyar novella legjobb teljesítményeivel egyenrangúak. Leválasztva most már a három korai írást, milyen képet mutatnak az 1956-ig keletkezett s kötetbekerült elbeszélések? A látszat ellenére: rendkívül sokoldalút. Igaz, az előadásmód eléggé egynemű, de ez szükségszerű is ilyen rövid, s első pályaszakaszban. Igaz, nem próbál sokféle, egymástól esetleg élesen különböző novellatípust, ha a szerkezetre, az elbeszélő nézőpontra figyelünk. Témái is szorosan összefüggenek egymással. De épp az egység létrehozása az érdeme. Hisz oly témakört talált magának, amely a szocialistává formálódó Magyarország fő problémáihoz kapcsolódott. Az életformaváltás és annak egykori lehetetlensége ez a nagy téma, s Szabó István egész életműve ennek sokféle megjelenési módjából áll egybe. A lázadó maga még szinte független a nagy társadalmi forradalomtól. Már a felszabadulás után játszódik, de megtörténhetne akár előtte is. Az összecsapó erők társadalmi rangkülönbsége kibékíthetetlen ellentétet takar. Hiszen Gyuri, a főhős 164
