Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)
kezd beszélni, aíki ott ül mellette a vádlottak padiján, és látszatra teljesen szükségtelenül — szinte magánszorgalomból — kitér a NÉKOSZ-ra is: „Brankowal a NÉKOSZ... különböző ünnepségei alkalmával találkoztam, s egy ilyen ünnepség alkalmával ismerkedtem meg... Már a NÉKOSZ-dsmeretségem alkalmával is nagyon kiemelte a NlÉKOSZ-nak a helyes politikai vonalát. Helyesnek tartotta a NÉKOSZ politikáját azért, mert nacionalista alapokon állott, és utalt arra, hogy a NÉKOSZ kicsinyben az, ami a nagy jugoszláv ifjúsági mozgalom fejlettebb formában, ugyancsak nacionalista alapon.” Magánszorgalomról persze szó sincs. Hiszen a vádiratban már ott áll a mondat: az „összeesküvők” a „Népi Kollégiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették befolyásukat a diákok, az ifjúság egy részére.” Nem egészen egy évvel előbb, 1948. szeptember 18-án tette közzé az MDF Politikai Bizottsága a határozatot, amelyben „alapjában véve egészséges mozgalomnak” ítéli a NÉKQSZ-t, de elmarasztalja a kommunista párt és a munkásosztály vezető szerepének lebecsülésében, antileninista ideológia terjesztésében, a nacionalizmus és a parasztromantikus népiesség iránti engedékenységben és a demokratikus ifjúsági szervezetek lebecsülésében. Révai József pedig a határozatot indokoló beszédében kimondja: meg kell teremteni a NÉKOSZ- nak és kommunistáinak hatékonyabb pártellenőrzését. Mintha a Trianon előtti és utáni nemzedékek ellentéte élednék újjá a szavak mögött, amikor Rákosi 1948 szeptember végén — az elmarasztaló határozat megjelenése után — ezeket mondja Kardos Lászlónak, a NÉKOSZ főtitkárának: „Bevallom, már hosszú ideje gyanakvással és fenntartással tekintettem a NÉKOSZ-ra. Nem tagadom, kezdetben mozgékonysága, leleményessége, tevékenysége, különösen a győrffystáké, rám is nagy hatással volt. Ezért is támogattuk magukat. Később fenntartásaim növekedtek... Nem is értem, Rajkot és Révait is azért küldtük magukhoz, hogy segítsenek maguknak, és mégis baj történhetett. Ügy látszik, fenntartásaimnak lett igazuk... Nézze, én a szocializmus dolgait még a régi nagykönyvből tanultam. (Ebből megtanultam, mi a párt, mi a felépítése, szerepe a szocialista forradalomban, hogy kell azt vezetni. .. Tanultam, hallottam tömegszervezetekről, transzmisszióról, meg arról, mi a párt és az állam viszonya ... De arról seholsem olvastam és hallottam, hogy a szocializmus útján népi kollégiumok is vannak, és hogy azokkal is építik a szocializmust. A népi kollégiumokról egy szó sincs abban a régi nagykönyvben, és nem is hiszem, hogy szükség van rájuk...” _— Persze, ez elsősorban nem generációs ellentét. Ami igazából mögötte van, az a személyi kultusz szubjektivizmusa, a pártdemokrácia s egyben: a széles demokratikus forradalmi erők szövetségén alapuló népi-nemzeti egységfront felszámolásának szándéka, a szélsőséges centralizálás. A NÉKOSZ legnagyobb bűne tehát az volt, amit Rákosi erényének nevezett: mozgékonysága, leleményessége — és természetesen autonóm demokratizmusa. Kardos László így emlékezik utolsó — 1948. augusztus elegén történt — beszélgetésére a belügyminiszteri székből távozó Rajk Lászlóval: „...a parlament folyosóján együtt ültünk.:. A NÉKOSZ-t ért bírálat és a magam baja foglalt le egészen. De ez sem akadályozott meg, hogy észre ne vegyem feltűnő sápadtságát, és azt a mély rezignációt, amely mondanivalójából és hangjából is kiérzett... Leváltásáról még nem volt tudomásunk. A NÉKOSZ ügyével hozakodtam elő... Rajk László a bírálat .kapcsán a történtek kikerülhetetlenségé- rői beszélt, feltűnő halkan és feltűnő monotóniával ejtve ki a szavakat, beszélt 146
