Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)

azokról a nehézségekről, amelyekkel a kommunista pártnak, mint az ország vezető erejének, meg kell küzdenie, arról, hogy erős fronthelyzetben vagyunk, s hogy a körülmények logikája olykor kegyetlenül fájdalmas lépésekre is késztetheti a vezető kommunistákat.” Végül ezeket mondja: ......Személyi válság

okon — úgy látszik — az egyes kommunistáiknak is át kell esniük. E nélkül — úgy látszik — nincsen előrehaladás. Nehézségek és megpróbáltatások előtt állunk, ezzel számolnia kell annak, aki a szocializmus ügye mellett tette le a garast.”

Horváth Márton — aki 1949 júliusában a beteg Révai helyett indokolja az MDP Politikai Bizottságának feloszlató határozatát a NÉKOSZ utolsó közgyűlésén — így emlékezik 1973-ban: „A koncepciós perek első áldozata 1949 nyarán a NÉKOSZ-mozgalom volt. Megvoltak a mozgalom hiányosságai, de a feloszlatás kimondásában nagyabb súllyal estek latba erényei. A NÉKOSZ léte nem volt összeegyeztethető politikánk bizonyos torzulásával, elsősorban a dolgozó parasztság ellen irányuló adminisztratív erőszakkal, amelynek súlyos következményei az 50-es évek elején bontakoztak ki. <Ez volt a feloszlatás fő politikai oka, de még súlyosabb tény, hogy a mozgalom felszámolását összekapcsoltuk a Rajk-üggyel, tehát egy koncepciós per részévé tettük.”

Bizonyos értelemben mégiscsak egy „politikai nemzedék” kommunista tagjai álltak a bíróság előtt 1949 szeptemberében, s e nemzedék tagjai ellen folytatódott a hajsza az elkövetkező időszakban.

(Folytatjuk)

147