Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Balázsovics Mihály: Átlók, ahogy (versek)
Ahogy ujjai közé csipteti a napot visszamászik a ketrecmeleg biztonságba papírt fűz a gépbe motyog megint havazik elvágyik egy arc-mögötti tájba bolyong a szürke labirintban kiált agresszió magához öregszik okosan dörmög itt minden fenékig tejfel bort tölt elindul az egymáshoz kapaszkodó álmok valóságában megérkezik mézillatú mezőket hazud a konyhaasztalra elűzi bar át j alt felrebben az átvágott-torkú alkonyaiban megírja a verset röhög elérkezett a, számadás ideje sodródik a jövő időbe akarat nélkül alámerül felbukkan és megint alámerül körbevizslatja a dolgozószobát suttog a fehér falaknak megiramodik szarvasűző magában letaglózza a gyógyszer az ital mosolyog és visszatérdel jelenébe dúdol egy hülye slágert bólogat cinikusan a „hát persze” lobogója alatt üszkösödik hétköznapi csodává saját lábnyomaiba lép és elutasítja az ételt elgondolja és máris visszautasítja minden sarakban még csak önmagát kaparja össze a csendbefáradt szó feltétel nélkül kivirágzik a meghasonlás percei üres kútba hullnak foszforeszkálva áttetsző kézfeje megszokja a ráfcényszerített mozdulatokat becéz simogat hazudik újból a földhöz csapódik a vélt szárnyalás megingathatatlan tudatában önmagát megutálva vezekelne de nincs kinek minek meggyötri szeretteit kőbefeledten vacog dudorász elviseli az irodalmat belülre vigyorog kör beokád ja az eszméket galambszárnya nő átkozódik selymesül kényszerbe-szokottan ahogy mégis azértis van akár céltáblának 1140
