Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Szikszai Károly: Zárszavak az Egy szoba emlékkönyvébe című könyvhöz (vers)
SZIKSZAI KÁROLY Zárszavak az Egy szoba emlékkönyvébe című könyvhöz Hiszek Istenben Istenben hiszek Nénikém mondja miit ér egy ima Ha engem minden elkerült Pestis tűzvész Galicia Templomok hűvösében apró asszonyok Perselybe dobok két forintot én is Hallgatom imáik halk kórusát Kőszobrok csókoktól megbámult köpenyei Szolgáltak már néhány emberöltőt Mit ér az ember hol egykor ministráltam Lám visszahúz a szív És a mellékoltárnál meghajtom fejemet Csak néhány harapás a szívben különben semmi De elég a síráshoz igaz-e fiúik A régi tavaszok elégtek mint a szén Kormot töltögetnek valami dobozba Valahol becsuktak egy ablakot És egy madár szárnya alá dugta fejét Most jó lenne veled kit még nem ismerek De történeteimben már régóta ott vagy Tudom egyszer majd úgy viszel el Mint halottaskocsi a holtat Rossz ajtók közt élek hol ritka a gerinc Koros osulok én is igazodván a máihoz Minden kilincs előtt tízig számolok Aztán nem történik semmi minek is történne Valami mindig megold valamit Szeretem amikor süt a Hold és fénye Árnyékot vet párnámra ilyenkor Odaképzelem majdani szerelmemet Mintha boldog lennék akár a filmeken Mit ér az írás még ha szép is Kiolvassák-e sebeinket mint egy könyvet Versként hordozzuk önmagunkat Rossz plakátok: épp csak kegyencek Utcának örök gépei lássátok zakóm Szemeimet hiába hordanám tengerig 1132
