Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Szikszai Károly: Zárszavak az Egy szoba emlékkönyvébe című könyvhöz (vers)
Mint ősöm ki egykor a horizontnak üzent Vágyván vitorlára szélre Adria kagylói között Hiába írhatom le ezerszer a tengert Hajóm nyomdokvizét föl a csillagokig Nők ikik már holdig szőtték napjaikat És esténként sovány álmokkal laknak jól Hiába beszélem el minek-álmairnat Mikor már alszanak minden zugban És álmot álmodnak az álmok is Versek vására kihalt piactéren Mennyi térkép vér meg só mit elbeszél a papír Nem virágillat mit annak hittem Fejemből dől a szag erőszakosan mint egy rendőrállam Beborítja Krisztus vértelen ajkait Bocsáss meg uram de látnod kellett mit ér az írás Ha dolgoznak a mázsaházak rendesen Csal a mérleg máshol meg súlycsonkítás Vasárnap talán húslevesbe megeszik Körülöttem a csönd mit megszült az este S e Verlaine-puha percben Csak hangod neszei az emlékeimben És kihűlt szobánk újra benépesül Vidáman mint éjszakai stricik ha nyernek Megszépül a múlt is egy pillanatra Még a város is kiöltözött kedvemért Ezt a menetet is elvesztettem Harminc évemben szakadatlan percről percre csillagok hullnak Elárvult csillagaimból szobrokat etetnék Hogy mozduljon meg a bronz a kő Talapzatukat végleg elhagyva Mondják el utolsó órájukat Könyvek melyek sokszor átírva mint a keleti égbolt Bár tanult belőle néhány millió koponya Mégis ügyelj a szóra barátom mi hullámzik mint a víz Különösképpen ha látod hogyan dupláz egy király Népet alattvalót Ilyenkor ügyelj a szóra barátom nagyon írd meg hát azt a könyvet mely nem mozogna többé Állócsillag gyanánt a polcokon * Nem akarom és mégis Idehazudom a lehetőséget Mert eljátszottam már magamat az éjszakának Nem akarom és mégis Eltávolodok a költészettől Mert nem költészet ez
