Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Kiss Ferenc: Csoóri Sándor II. (esszé)

nagylélegzetű alkotófantáziát és transzponáló hajlamot kíván, s ez nem Csoóri kenyere. Inkálbb a villanások embere ő.” Hozzátehetjük: nem az efemer villanások embere, hanem a léte gyökeréig nyilalló élményeké. S ez az oka annak is, hogy az Idegszálaival a szél hivatás-ihlete sem teremt külön tematikát, hogy Csoóri nem alkot magyarság-verseket, mint Ady, genezis-verseket, mint József Attila Külvárosi éje, Elégiája, hanem arról a belső kondícióról beszél, mely küzdelmeinek bázisa és következménye. Magát a küzdelmet, a maga tárgyi mivoltában esszéi vívják, a vers arról beszél: milyennek érzi önmagát, emberi, kozmikus, társadalmi kapcsolatait a személyiség. Ebben a létezésélményben azonban könnyű észlelni, tapintani a küzdő ember erőterét, ahogy annak mágnesessége fokozódik, dimenziói bővülnek. Az Idegszálaival a szél képeiben még éles és karakteres jegyek mutatják ezt a feltöltődési, de ahol nem ilyen célirányos az ihlet, ha oldottabban is, az identitás-tudat elmélyülésének folyamatában alakul a költői világ. Az ambivalencia élménye is ennek fejleménye, s ez válik nemsokára Csoóri népiségének tudatosult lényegévé.

A Második születésem poétikai vívmánya persze nem szűkíthető arra, amit e néhány vers kapcsán számiba vehettünk. Amiről itt nem eshetett szó, arra még visz- szaténünk.

1131