Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - ILLYÉS GYULA 80 ÉVES - Almási Miklós: Drámai sorsfordulók
dozat, életvitel mások sorsának felelősségéből, az egyes emberen mért következményekből a rábízatás tényéből táplálkozik. Még egyszer hadd hangsúlyozzam: Maximus és még inkább Teleki tragikus kísérleteiben egyaránt az etikum szférájában vagyunk, sorsukból csak így születhet tragédia, sőt jelentős dráma. Illyés azonban ezt az etikai rendszert veszi bírálat alá, mert világképében, a magyar vagy ha úgy tetszik a keleteurópai tapasztalatból kikristályosított modellben talált egy homogénebb, élet- közelibb — és ezzel együtt: emberközelibb — és ugyanakkor politikusabb etikát: azt, ami a másik emberre is tekintettel tud lenni, nemcsak elvont ideálok, stratégiai képletért képes hősi halált halni: társaiért is ezt tudja vállalni. És Illyés meggyőződése, hogy innen kiindulva is fel lehet építeni azt a politikai etikát, vagy az etikai politikai cselekvésbeli elágazását, ami két reprezentatív hősét vezérli. Azért időztem hosszabban ennél a morális vitánál, mert erre az olvasatra tulajdonképpen az elmúlt 20 év tanított meg bennünket. Annak idején csak a hatalom és morál konfliktusát olvastuk ki a darabból, a homo politicus és homo morális egy-egy alakban ütköző tendenciáit. Ma viszont kétféle etikai látásmód ütközését vesszük észre e három dráma egymásra utaló filozófiai utalásaiból. S ennek a kritikának csak egyik eredője veszi célba a politikai morált, a kérdésfeltevés ennél jóval általánosabb: a közösségi morál követelése, annak az etikai rendszernek kiépítése, ami jóval valóságközelibb és egyben keményebb követelményt állít hősei elé. S ami embercentrikus, sőt, mondhatom bátran, demokratikus, mert alulról építkezik. S hogy ez az etikum élhető, — még politikai elágazásaiban is megvalósítható, azt az elmúlt 20 év hazai történelme is bizonyította. A jelentős karakterek drámai szerepeltetése mögött így rejlik egy ironikusan elbújtatott kérdés, s a válasz így fogalmazódik meg e három dráma egymásra utaló gondolatrendszerében. 2. E darabok másik „időzített”, később robbanó bombája egy formai, dramaturgiai felfedezés: ezek a drámák kétszintű szövegből építkeznek, olyan dramaturgiai kettősséggel rendelkeznek, melyeket még ma sem igen használ ki a színház. Egyfelől a jelenetek veretes szövegű, élénk dialógból szövődnek, a szereplők sokszínűén, szinte lelkendezve beszélnek — ugyanakkor a szöveg mélyén él a ki nem mondott, de a jeleneteket éltető igazi drámai szint, ami csak egy-egy mozdulatban, vagy gesztus értékű rövid kitörésben fogalmazódik meg. A kontraszt nemcsak színpadilag eleven, de egy mélyebb ábrázolási módot tükröz: az alakok igazi drámája Illyésnél nem a szavakban él, hanem a kimondatlanban. Telekit meglátogatja Batthyányné. Biedermeyer társalgás, mindenki rokon, mindenki hazafias, ám az üzleti tervek, politikai pletykák alatt és mögött ott parázslik egyben Teleki dilemmája: neki tennie kell valamit, — ám szavát adta, hogy tartózkodik minden politikai cselekvéstől. Ha mégis elhatározza magát, ezekkel a csevegőkkel kell együtt dolgoznia, velük, aki egyetlen kérdés nélkül elhitették róla a költött pletykákat, a császár előtti megalázkodást, a köpönyegforgatás suttogó vádjait. Ezekkel, akiket a telek- vásárolások, vasútügyek jobban érdekelnek, mint a nemzet élet-halál kérdései. Vagy immár a vasút jelenti a nemzet élet-halál kérdését? Teleki gondjai-gon1066
