Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Zalán Tibor: Külföldi magyar könyvek: Ferdinandy György: mammuttemető, A mosoly albuma

Irodalmi kapcsolatainkról szólva nem kerülhetjük ki az írók közötti kapcsolatokat sem, az együttműködést a Szovjet és Magyar írószövetség között. Az 50-es évekig kapcsolataink alkalomszerűek voltak. Ám mégsem feledkezhetünk meg Illyés Gyula 1934-ben tett Szovjetunióbeli utazásáról, melynek eredménye az Oroszország című útirajza. írását 1945 után többször is kiadták. 1954-ben a Szovjet Írók II. Kongresszusán Veres Péter, a jeles magyar prózaíró vett részt. 1959-ben magyar íróküldöttség járt a Szovjetunióban: Németh László, Király István és Fehér Klára. E találkozást tekinthetjük a két ország írószövetségei közötti tervszerű együttműködés kezdetének. Ebben az időben született a két szövetség vezetőiben az a gondolat, hogy létrehozzanak egy sajátos szervet, egy, a szépirodalom fordítására és kiadására alakított irodalmi vegyesbizottságot. A bizottság első ülése Moszkvában volt 1968-ban, a legutóbbi, a XV., Budapesten. Az elmúlt években a bizottság ülései, melynek tagjai között az Írószövetség vezetői mellett ott vannak a szerzői jogvédő hivatalok, a kiadói csúcsszervek képviselői is, megvizsgálták a magyar irodalom gondosabb fordításának és kiadásának kérdéseit, lényeges segítséget nyújtva ezzel a könyvkiadóknak. A kiadók így rendszeresen megkapják a legújabb művek ajánló jegyzékét és a szükséges annotációkat. Fokozatosan nő a Szovjetunióba utazó magyar írók száma is. A 70-es évek elején évente húsz-huszonöt fő látogatott el országunkba, a hetvenes évek derekán 35—40, míg 1980-ban 60 magyar író járt nálunk. A Szovjetunió Írószövetsége rendszeresen vendégül látja azokat a magyar írókat, akiknek könyvei megjelentek országunkban, író-olvasó találkozókat, utazásokat szervez számukra, megismerteti őket a szovjet irodalmi élettel. 1978-ban a MosZkovszkij Rabocsi és a Kossuth Kiadó egyszerre jelentette meg orosz és magyar nyelven az első közös szovjet-magyar irodalmi riportkönyvet, a Kézfogást, melyben magyar írók adták közre szovjetunióbeli élményeiket, míg szovjet írók magyarországi benyomásaikról szóltak. Most készül a második hasonló kiadvány.

A „Magyar Kultúra Napjai” rendezvénysorozat keretében a „Magyar Irodalom Napjai”-n 1980-ban tekintélyes íróküldöttséget fogadtunk, a delegációt Csák Gyula, az Írószövetség titkára vezette. Vendégeink hosszabb utazást tettek országunkban, ellátogattak Örményországba, könyvtárakban, művelődési otthonokban találkozhattak olvasóikkal. S ez csupán egy példa a hasznos, és tartalmas utazások közül. Az utóbbi évtizedben a Szovjetunió írószövetsége külügyi munkájának középpontjában változatlanul az új fordítók felkészítése, valamint az idősebb fordító nemzedék szakmai továbbképzése áll. Évente négy műfordító utazik Magyarországra alkotói tapasztalatcserére. Az új, fiatal fordítók felkészítésében az utóbbi évékben két új elem jelentkezett: elkezdtünk 3-tól 9 hónapig terjedő időszakra pályakezdő fordítókat utaztatni, s a magyar irodalom fordító között egyre több a köztársaságbeli, olyan, mint Anna Zsi- gure Lettországból, Janina Isganaitite Litvániából vagy Manana Szaladze Grúziából. Jelenleg országunk egy sor felsőoktatási intézményén, a moszkvai, tar- tui, leningrádi, uzsgorodi egyetemeken alakítottak magyar szakot, s tevékenykedik egy műfordítói csoport a Gorkij Irodalmi Főiskolán is, hallgatói a magyar nyelvet és irodalmat tanulmányozzák. Bízzunk benne, hogy néhány év múlva a „fiatalok” egyre gyarapodó csapata csatlakozik a fordítók „régi” gárdájához.

A 70-es évek közepétől a Szovjetunió Írószövetsége komoly munkát végez a pályakezdő írók körében. Sor került több szovjet—magyar találkozóra is. Olyan, akkortájt fiatal, de ma már érettnek számító alkotók, mint Balázs Jó1053