Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Szergej Fagyejev: A magyar irodalom a Szovjetunióban
SZERGEJ FAGYEJEV A magyar irodalom a Szovjetunióban Egy rövid terjedelmű cikkben sem kerülhetjük el, hogy ne tegyünk kirándulást a magyar és a szovjet irodalom kapcsolatának sajátos módon alakult múltjába. A NOSZF-tól 1940-ig (ekkor állítja helyre Magyarország és a Szovjetunió a diplomáciai kapcsolatot) a két ország irodalmárai között szinte semmiféle hivatalos érintkezés nem volt. A húszas évektől kezdve azonban magyar írók jelentős csoportja élt a Szovjetunióban emigrációban és termékeny alkotó tevékenységet folytatott: Illés Béla, Hidas- Antal, Zalka Máté, Balázs Béla, Gábor Andor, Madarász Emil stb. A világirodalom történetében egyedülálló eset, hogy az emigrációban élő írók képesek voltak olyan műveket alkotni, amely kiállta az idők próbáját, és később — 1945 után — a magyar olvasó sajátjává is lett. Ezeknek az alkotóknak műveit a 30-as évékben széles körben ismerték a Szovjetunióban. Gondolunk itt elsősorban Illés Béla regényeire, az Eg a Tiszára és a Kárpáti rapszódiára, valamint Zalka Máté kisregényeire és Hidas Antal verseire. Ezekben az években a szovjet olvasók intenzíven megismerkedhettek nemcsak a kortársakkal, az emigránsokkal, de a magyar irodalom klasszikusaival is. Igaz, az orosz kultúra haladó képviselői már a 19. században gyakran találkozhattak a magyar irodalom jeleseivel. Nyekraszov például ismerte Petőfi munkásságát, verseihez az orosz olvasók már a múlt század hatvanas éveiben hozzájuthattak, Csehov olvasta Jókai Mór regényeit. Érdekesség, hogy Petőfi Sándor első kötetét a művelődésügyi népbiztos A. Lunacsarszkij fordította. Már 1952-ben napvilágot látott Petőfi négykötetes kiadása; jelenleg a nagy költő szovjetunióibeli könyveinek összpéldányszáma közel áll a kétmillióhoz. A Nagy Honvédő Háborúig megszülettek az első Mikszáth, Jókai és Madách fordítások is. A magyar szerzők mégis csak 1945 után jelentek meg nagy példányszámban. Petőfit 56-szor adták ki 16 nyelven, Mikszáth műveit nyolc nyelven 33-szor jelentették meg, kb. 1,5 millió példányszámban stb. A Szovjetunió Állami Sajtóbizottsága adatai szerint 1918-tól országunkban a magyar szerzők ösz- szesen 250 könyve került kiadásra, az összpéldányszám meghaladja a 33 milliót, s a művek a Szovjetunió népeinek 36 nyelvén láttak napvilágot. Nézzük a legutóbbi három év adatait. 1978-ban 21 magyar szerző közel 700 ezres összpél- dányszámban jelent meg. Köztük találjuk Illyés Gyula kisregényeit, Szabó Magda, Fekete Gyula regényeit, József Attila verseit, Illés Endre színműveit. 1979-ben magyar szerzőktől 27 könyv látott napvilágot, több mint egymilliós példányszámban. Ekkor adták ki Vörösmarty és Ady verseit, Déry Tibor, Karinthy Frigyes regényeit, a kortárs szerzők közül Mesterházit, Bertha Bulcsút és Berkesi Andrást. 1980-ban 17 magyar könyv jelent meg a Szovjetunióban, több mint 700 ezer példányban. Nem feledkezhetünk meg a különféle folyóiratok publikációiról sem. A moszkvai Inosztrannaja Lityeratura című világirodalmi folyóirat 1980-ban fiatal magyar prózaíróktól adott terjedelmes novellaválogatást: Balázs József, ör- dögh Szilveszter, Vámos Miklós és Simonffy András írásai szerepeltek benne. 1051
