Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Varga Imre: Bábi Tibor: Keresek valakit
közösség is példaadója lehet a világnak. A kisebbségi kérdést egyszerűsíti, arra gondolva talán, hogy a háború utáni politikai változások egyszer s mindenkorra kihúzzák a talajt a nacionalizmus alól. Ügy véli, attól, hogy Csehszlovákiában él, „iga- zabb, jobb magyar” lett, s megnyugodhat évekig tartó bolyongásai után. Ám ez a derű később elpártol mellőle: „A lelkem háromszorosan annektált terület, lánctalpakkal felszántott táj;’’ Vagy: „Én, aki kétszeresen is hazát és otthont vesztettem egykor, tudom mily keserű az üldözöttek s a bujdosók hontalansága." E rokonszenves nyilatkozat később át-átfordul keserű önvallomásba. Terjedelmes kompozíciói, A Forrás éneke vagy a Könny a mikroszkóp alatt jelentik költészetének csúcsait. Az első költeményben a Forrás, ha jól tudom, szent Ágoston egyik írásából kerül a több tételes opuszba. A lírai hős az emberi lényeget kutatva jár-kel a világban, keresi elszántan a Forrást. S mikor végül megtalálja, örökségként az utódokra hagyja. E himnikusan szárnyaló vers sokat merített Nietzsche Zarathusztrájából. De belső világa, anyagának rendezője a történelmi és a dialektikus materializmus. A szélesen áradó sorok az anyag himnuszát vannak hivatva megteremteni, s mindannak szárnyaló dícséretét, ami gondolkodás és történelem. A vers tehát nem a világot vagy a történelmet fogalmazza meg újra, hanem a valóság megdermedt gondolati képét jeleníti meg. Az öt tételből és két közbeiktatott énekből álló himnusznak főleg az első részében vannak önéletrajzi vonatkozású elemek, emléktöredékek. A filozófikumot a többi közt olyan témák képviselik mint a lét, egylényűség, a mindenség egyanyagúsá- ga, mozgás, anyag, minőség, idő, ember és univerzum. A történelmi motívumok (szabadság, munka, szolgaság, erőszak) számban kevesebbszer szerepelnek, a költő vonzalmainak és tájékozódásának megfelelően. Maga a könyvnyi terjedelmű himnusz az első filozófiát-történeknet „fölfedező” mű a csehszlovákiai magyar irodalomban. Kétlem azonban, hogy folytatása lehet majd. A filozófakum és a „történelem” ugyanis évek óta természetes anyaga a csehszlovákiai magyar poézisnak; jelen van: — minden hivalkodás nélkül. A gondolat a versben, ennek anyagával együtt alakul ki, s nem a vers válik valami illusztrációjává — képmutogatássá. Az anyasiratónak induló Könny a mikroszkóp alatt drámaibb és személyesebb is, mint az előbb kézbe vett párja. A négy könyv bői álló himnuszban a filozófikum s a történelmi tanulságok sora személyességgel izzik át (pl. a háborús képek, az öreg vöröskatonák szerepeltetése). Amivel a himnusz viaskodik, s amit erőt venne: az elmúlás, a halál. Az embert megőrli a világ. S viszont: a világot az ember. Egymást eszik, emésztik; szükségük van egymásra. A halál átmeneti állapot; az élet nem állhat meg; látjuk, köröttünk a természet is megújul: napok, hetek, hónapok, évszakok és évek váltják egymást örökkévalóságra utaló nyugalommal. S ami múlt, az sem tűnhet el véglegesen. A földben nyugvó ősök „az élőket egymásnak bőszítő mítosz és legenda”. S így az újszülött már öröklött sorssal jön a világra — élete determinált; a „rossz apák bűneit hetedíziglen sújtó vád” őt veri. Az ember, érthetően, menekülni szeretne ebből a kényszerűen ráosztott sorsból. „Nem a történelmet, magamat folytatom, nem kell a múlt, a jövő se kell, magamat akarom”. S a magát akaró ember a történelemhez „külön summaként” szeretne hozzáadódni. „Elődöm, ősöm nincs” — írja külön létét magyarázva a költő. S még mindig adys hanggal: „semmit nem folytatok, és nem lesz folytatásom”. A teljes világot befogni akaró költemény ismét a pusztulás és halál képeit veti elénk — érezhetően — az 1965-ös nagy csallóközi árvíz tragikumától felzaklatottan. Helyenkint ilyen expresz- szív sorokban sűrűsödik a pusztulás fölött érzett fájdalom: „Az elsodort, úszó kiskertekben föl-fölsikoltanak az elfekvő, eszelős almafák.” A „harmadik könyv” ismét a különvilágot festi személyes élményekkel. „Sorsot, népet és magam választottam”. S mi az, mi az, amit választott? Bújdosás, rettegés, hontalanság keserves évei, megcsonkított, árva ifjúság, a férfikor magánya és 1049
