Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Száraz György: A tábornok XX. (életrajzi esszé)

Az 1927-es év — a „diplomáciai áttörést” jelentő olasz—magyar szerződés és Rothermere revíziós akciójának esztendeje — Stromfeld számára is elég izgalmasnak ígérkezik. Már a tél folyamán érkeznek a Belügyminisztériumba a „bizalmas jelentések”, amelyek szerint Stromfeld vezetésével „szervezkedés indult a munkásság között, amelynek célja egy szociáldemokrata fegyveres alakulatnak osztrák mintára való megszervezése”. A spiclik igazat jelentenek: Stromfeld — egyébként Szakasits Árpád javaslatára — újjászervezi a bőrsapkát, jelvény és derékszíját viselő rendezőgárdát, és tavasszal, mint „főrendező”, elkezdi a kiképzést is a budai hegyekben. A cél: a „bőrsapkásokat” egy jövendő munkáshadsereg fegyveres harcra alkalmas magvává tenni.

A Belügyminisztérium joggal ideges. Stromfeld június végén Ausztriában jár, és júliusiban, a bécsi általános sztrájkot követően kirobban a Schutzbund — az R-gárda mintájául szolgált munkásalakulat — felkelése. A rendőrség ösz- szefüggéseket gyanít — talán nem is oktalanul —, de úgy látszik, az egykori vezérkari tiszt konspirálni is megtanult, mert még októberben is csak ezt jelenthetik róla: „Nem merült fel megbízható adat arra vonatkozólag, hogy az időközben elhunyt Stromfeld Aurél a szociáldemokrata gárdát megszervezte volna.” Az izgatott nyomozás ennek ellenére tovább folyik, eredményét később kelt jelentés összegezi: „Stromfeld Aurél 1927 nyarán a Szociáldemokrata Párt kebelén belül megalakította az úgynevezett rendező gárdát. Célja volt a szociáldemokraták által tartott gyűléseken, ünnepélyeken, mulatságokon, temetéseken a rend fenntartása. Ez a protextus. A gárdának rejtett célja is van. Már 1927 nyarán Stromfeld Aurél a Hűvösvölgyben, a budai hegyekben, a Nagyszénáson, a Pilisben ötvenével, százával gyűjtötte össze a gárdistákat és azokat katonai kiképzésben részesítette ... Kiképzést nyertek a gárda tagjai forradalmi gerillaharcokra is.”

Igen, Stromfeld ekkor már halott. De élete utolsó nyarán még megírja kis könyvét a készülő új háborúról.

Egy évvel később, 1928 nyarán a Komintern VI. kongresszusa a nemzetközi helyzetet elemezve megállapítja, hogy újra mélyülőben vannak a kapitalizmus ellentmondásai, a termelés növekedése és a piacok elégtelensége új válsággal fenyeget; növekszik tehát mind az imperialisták egymás közti, mind pedig együttes szovjetellenes háborújának veszélye. A határozat a kommunista pártok feladataként jelöli meg a harcokra való felkészülést, de a küzdelmet is mindenfajta imperialista háború ellen.

Stromfeld könyvecskéje már-már erre az egy évvel későbbi értékelésre és feladatmeghatározásra látszik támaszkodni. Az érvrendszer kommunista világnézetet tükröz, ilyen értelemben nem „sajátos” tehát. Mégis egyéni ez az írás, mert az eszmei elkötelezettség ötvöződik benne az egykori „háborús bűnös” vezeklő szándékával, a soha meg nem tagadott patriotizmus aggodalmával, a vezérkari tiszt helyzetfelismerésével. Halála előtt pár nappal írja meg „vészjelnek” szánt könyve előszavát, amelyben ezeket mondja: „A világháború előtt, sajnos, magam is ott voltam abban a konyhában, ahol a háborút előkészítették. A világháborút olyan helyeken küzdöttem végig, amelyéken a háború egész rettenetességét annyira meg kellett ismernem, mint kevés más egyénnek, és azóta nemcsak meggyőződésből, hanem mintegy vezéklésképpen, minden gondolatom arra irányul, hogy a dolgozó emberiség — és elsősorban a dolgozó magyar nép —, amellyel együtt küzdöttem és amelyet annyit láttam szenvedni — ezen küzdelmekért és szenvedésekért ellenszolgáltatást kapjon és további szenvedésektől ment maradjon.”

1029