Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Száraz György: A tábornok XX. (életrajzi esszé)

augusztusában foglalkozik a két frakció vitájával. A határozat helyteleníti mind az emigránsok tömeges hazaküldését, mind a szociáldemokratákkal való nyílt szembefordulást a szakszervezetekben. Ugyanakkor elfogadja a centralizált il­legális párt kiépítésének gondolatát. Ennek megfelelően alakul ki a közvetlen munkafeladat: létrehozni egy olyan hazai központot, amely összefogja, irányítja és politikai akciókra mozgósítja az addig különálló — és csak a bécsi központ­hoz kapcsolódó — pártcsoportokat. Az első kísérlet kudarccal végződik: az 1921 decemberében hazaérkező három megbízottat a rendőrség már 1922 februárjá­ban elfogja. De még ebben a hónapiban létrejön egy újabb központ, a vezetője Gerő Ernő; ők már eredményesebben dolgoznak: erősödnek a KMPés a KIMSZ, az ifjúmunkás szervezet csoportjai, megjelenik a Kommün, az első illegális kom­munista pártlap. Stromfeldet decemberben meglátogatja a kommunista munkás, Csrepka János, akivel még a börtönben ismerkedett meg. Valószínűleg célja van a láto­gatásnak, és Stromfeld ezt tudja is. Van valamiféle kapcsolata az emigráns Ká­rolyi Mihállyal, s talán akcióképtelennek ítéli az „októbrista” erőiket. De aligha lát sok lehetőséget a jobboldal vezette Szociáldemokrata Párt irányvonalában sem.’A „civil politikával” csak most ismerkedik, gondolkodása a katonáé, a köz­vetlen akció szempontjából mérlegel, rokonszenvesebb lehet számára a KMP „katonásabb” stratégiai célja: a rendszer megváltoztatása. Tény, hogy elfogadja a közeledést. 1922 januárjában Csrepka vacsorára hívja s ott találkozik az akkor még KIMSZ-szervező Gerővel, aki majd csak egy hónap múlva veszi át másodma­gával a mozgalom központi irányítását. A beszélgetés — amennyire kihámoz­ható a későbbi vallomásokból — valóban „katonás”: szó esik a rendszer meg­döntésének lehetőségeiről, az ehhez szükséges fegyveres erőről, általában az erő­viszonyokról. Alig hihető, hogy a hivatásos Stromfeld — amint Csrepka később vallja a rendőrségen — négy-ötezer emberrel vállalta volna a hatalom átvéte­lét. De a kérdés — elfogadna-e vezető katonai beosztást Szovjet-Oroszország- ban? — ha kicsit fontoskodónak tetszik is, bizonyosan elhangzott, ahogy Strom­feld válaszában sincs miért kételkednünk: ő nem megy el innen, mert hiszi, hogy ennek az országnak még szüksége lesz rá, mint katonára. A dolognak nincs folytatása. Talán Stromfeldnek nem tetszik a 23 éves Gerő Ernő magabiztossága, vagy épp Gerőnek Stromfeld „ezredesi” tartása. Vagy ez is, az is, nem tudni... 1922 szeptembere: a kommunista mozgalom fekete hónapja. Több csoport bukik le, Gerőt is letartóztatják, szakadnak ismét az összekötő szálak, az ille­gális nyomda sem működik többé. Csrepka Bécsibe szökik, de visszatér 1923 februárjában. Letartóztatják, megkínozzák. Március 2-án már Stromfeldet hall­gatják ki a kapitányságon: igen, ismeri Csrepkát a börtönből, eljött hozzá a szabadulása után, ő pedig egyszer viszonozta a látogatást... Másnap a hat hó­napja letartóztatott Gerő Ernőt veszik elő a detektívek: emlékszik valami va­csorára, valakire azt mondták, hogy az Stromfeld Aurél, de ő nem tudott oda­figyelni a beszélgetésre, túl sok bort ivott... Stromfeldet újra beidézik, faggat­ják, két nap után az összevert Csrepka a szemébe mondja: a rendszer megdön­téséről beszélgettek. Letartóztatás, fél évig tartó fogság. Darwint olvassa, Barbusse-t; naplójá­ban rögzíti istenhitének elvesztését, az internacionalizmusról elmélkedik, amely „az egymástól fallal elválasztott nemzetek” közötti „megvénült visszaéléseket” megszüntetheti. Ludendorff Hadvezetés és politikája nyomán fura katonai logi­1026

Next

/
Oldalképek
Tartalom