Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Kajetan Kovics: Harmadik képeslap, A ház (versek) Dudás Kálmán fordításai
A ház E házat ősöm örökbe hagyta rám. Lakója jó elődeimnek szelleme. Nedvfolt penésze terjed minden falán. Ládafiában csorba kés s itt-éltek kenyere. Falai közt végképp kimerült a paraszti munka. Beállt az ősz: rövid a nappal, hosszú az este. Asztalt körülülvén bort nyakainak újra meg újra. Térdüknél kutya rostokol falatra lesve. Váltják egymást békés és hadi évek. A szó olykor még fronti emléket idéz. A lélek ilyenkor hideg mélybe réved s fogak sövényén elhal a nevetés. Mint ódon üvegfestmények vöröse: süt az arcok pírja, bíbora. Elfolyt a hordók, a korsók víg bora. Elapad lassan kamrákban az élet. DUDÁS KÁLMÁN fordítása 985
/
