Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Szvetlana Makarovics: A macska (vers) Dudás Kálmán fordítása
SZVETLÁNA MAKAROVICS A macska 1. Csak egy éjszaka számára van férőhely a szemében. Reggel lerázza magáról a sötétség foszlányait s pofiját odatartja nyájasan a napnak. Teljesen gyanútlan, minthogy a sejtelmet sem ismeri. Esti órán, amikor belép tiszta szemébe a metsző sötét, még jóidéig nem moccannak mancsainak sugárvillanású perecei. 2. Kíséri karcsú, fekete árnyék a holdvilágos tetőkön, ereszeken. Könnyű és villanó mint őrült agy gondolata. Ugrása rugalmas, ha hosszú is, puha, alig zizzennek apró porcai, miközben pupilláit elönti vére hulláma egy pillanatra s leheletszerűen. És egyre magasabbra és magasabbra a holdvilágos tetőkön. Éles fekete árnyék lüktet a lábaiból. 3. Délben finom gombolyag az átfűlt cementlapon. Sugárküllős szemének zöld nyugalma zavartalan: Semminek semmi nyoma benne. Fejét, az üreset s álmatlant, fehér párnán pihenteti. Fogalma sincs az éjről, a hegyeken túl már közelgő éjszakáról. DUDÁS KÁLMÁN fordítása 932
