Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Tardy Lajos: Guram Saradze, irodalmunk és tudományunk grúz kutatója
lem, művészet problémáival foglalkozó tudomány — művelése, múltjának feltárása. A tudományos fokozatok odaítélésében jelentkező hivatalos értékítélet újabb megnyilvánulása kilenc évet várat magára, mert Saradze nem a könnyű megoldást választja: hazájának igazi szolgálatot akart tenni csaknem évtizedes kutatómunkájával. A grúz királyi ház kerek kétszáz esztendő előtt született enciklopédikus tudású, a tudományok egész sorában maradandót alkotó ivadéka, Tejmuráz Bagrationi életműve előtt tisztelettel hajtottak fejet a korábbi és a mai grúz tudományosság képviselői, de alkotásainak csupán egyes részterületei jutottak a szerzőjük jelentőségét megillető feldolgozáshoz, elemzéshez. E röneszánsz-alkatú tudós életművének teljes életrekeltését vállalta magára Guram Saradze — s kutatásainak eredményét, a három testes kötetből álló munkát a Grúz Tudományos Akadémia kiadója bocsátotta közre az 1972—1974. években. E mű alapján lett — alig 35 éves fejjel — Guram Saradze a filológiai tudományok doktora, majd röviddel ezután a Grúz Irodalomtörténeti Intézet tudományos titkára; alkotó munkásságához most már a tudományszervezői munka is hozzákapcsolódott. És most, tudományos életrajza ismertetése során hadd szakítsam meg tudósi pályájának bemutatását. Erre jó okom van — ezekben a hetekben lesz negyed évszázada annak, hogy a tbiliszi Akadémiai Kézirattár olvasótermében megismerkedtünk s a tekintélyes korkülönbség ellenére megkezdődött egy szünetet nem ismerő tudományos együttműködés termékeny korszaka. Az érdemleges eredmények elemzése most kívül esik vizsgálódásaink körén s éppenséggel nem is tartozik reám. De — még mielőtt Saradze tudományos pályájának további, számunkra jóval jelentősebb szakaszával foglalkoznék — talán megengedhető a visszaemlékezés szubjektív élményének röpke felvillantása. 1967-ben, a magyar kultúra grúziai dekádjának felejthetetlen napjai során nem kevés furfanggal sikerült egy délelőtt erejéig szabaddá tennem magamat és a már említett kézirattári kutatóteremben kerestem — nem is eredménytelenül, mint erről egy régi cikkem tanúskodik — Asbóth Oszkárnak, az első magyar kartvelológusnak grúz tudósokkal folytatott levelezését. Amikor Asbóth leveleit már a kezemben tartottam s a jegyzeteket feljegyeztem, a nyomasztó időhiány és ismereteim fogyatékossága miatt sok kérdeznivalóm támadt. Tanácstalanságom kiülhetett az arcomra is. A kutatóasztalokat körülálló „szakállas” tudósok tekintete teljesen elmerült az ősrégi, régi és újabb matéria tanulmányozásában. Csak a közöttük meghúzódó, gimnazistaképű fiatalember figyelt fel tanácstalanságomra és németül megkérdezte: segítségemre lehet-e valamiben? össze kellett szednem vonásaimat, hogy a diákember ne fedezzen fel azokban valami szelíd megmosolygást — de elmondtam problémáimat. A kutatóterem előszobájában helyet foglalva megkaptam előbb a konkrét felvilágosításokat, melyet mind mélyebbre ható eszmecsere követett, majd ettől kezdve — immár 25 esztendőn át szinte szüntelenül — vele beszélem és vitatom meg közös érdeklődési körünk nem éppen szűk diapazonra kiterjeszkedő világának valamennyi kérdését. Ekkor derült ki, hogy a „tejfelesszájú diák” — érett tudós, a javából. Így kezdődött barátsággá mélyült ismeretségünk, s ettől kezdve szinte évről évre egymás vendégei vagyunk hol Budapesten, hol Tbilisziben és írjuk — egymással konzultálva — cikkeinket, tanulmányainkat. De gyakran jár hazánkban ösztöndíjjal, tudományos kiküldetésben is és immár éppoly biztonsággal mozog hazai kutatóhelyeinken, mint odahaza. A hetvenes évek elejétől a Grúz Irodalomtörténeti Intézetnek három munkatársát minősíthetjük hungarológusnak: Dzsumber Gagnidze elévülhetetlen érdemeket szerez Rusztaveli új magyar tolmácsolása terén, Manana Szaladze évről évre magyarul jól beszélő fiatal grúzok sorványait bocsátja útjukra, míg Guram Saradze a tágabb értelemben vett kartvelológia három nagy magyar művelőjének, Tótfalusi Kis Miklósnak, Zichy Mihálynak és Vikár Bélának készül maradandó emléket állítani... 979
