Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek) Bíró Margit és Komlóssy András fordításai

talán nem helyes, az az, hogy én elsősorban grúz vagyok és csaik azután ügyvéd. Nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan tudunk úgy együtt szórakozni, hogy a költségeket ön, — az én vendégem — fizesse.

— A kiadásokat ön fizeti, kedves uram. Felejtse el, hogy a pénz az enyém, és költekezzen tetszése szerint, őszintén mondom, ön is rokonszenves nekem, és magam is törekedni fogok arra, hogy jó barátokká váljunk. Gondolom, mindkettőnk számára kellemes lesz együtt tölteni az időt. És még valami: a mi megállapodásunknak mindenki előtt titokban kell maradnia. Ez nagyon fontos. Mások szemében nekem az ön egyik vendégségbe érkezett barátjának kell látszanom. Hogy mennyi idő kell ehhez a dologhoz, nem tudom, de ha ön már elvitt magával ezekre a helyekre és ezek közé az emberek közé, ha már megállók köztük a saját lábamon is, nem fogom többé zavarni magát. Előfordulhat aztán az is, hogy az ön számára nem lesz kellemes az én társaságom, vagy valami dolga akad. Túl sóik időm valószínűleg nekem sem lesz erre. Lássunk hozzá és majd elválik. Most elmegyek. Tudom, gondolkodás nélkül nem adhat választ, és én sem akarok elhamarkodott igent vagy nemet kapni.

Arznev Muszkia felállt, megigazította övét és tőrét.

— Mikor jöjjek ismét, herceg?

Elhessegettem a gondolataimat, rámosolyogtam a vendégre. Én már kész voltam arra, hogy elvállaljam az ügyet. A beszélgetés folyamán egyetlen egyszer sem gondoltam arra, hogy nemet mondjak, és alig tudtam megállni, hogy ne azonnal egyezzek bele.

— Holnap, Arznev úr. Úgy négy óra felé.

— Van még egy kérésem. Ha elvállalja a megbízatást, akkor a megállapodásról szerződést kell készíteni. Erre az iratra nekem egyáltalán nincs szükségem, de előfordulhat, hogy az ön számára fontos lesz. Én és ön egy ideig olyan életet készülünk élni, amelynek során könnyen előadódhat bármi baj: verekedés, lövöldözés vagy ki tudja mi — és a törvény előtt nekünk mint megrendelőnek és fizetett vendéglátónak kell szerepelnünk. Nem vagyok izgága, verekedés ember. Nem hiszem, hogy kellemetlenség érhetne bennünket, egyet azonban tudnia kell: akármi is történjék velünk, mindent egyedül én vállalóik ember, isten és a törvény előtt. Ez minden. A viszontlátásra Hurcidze úr. Holnap jövök a megbeszélt időben.

Jó szívvel váltunk el egymástól. Arznev MusZkia egyáltalán nem keltette bennem ügyfél benyomását. Néhányszor megpróbáltam a munkámban használt fogásokhoz fordulni, és józanul átgondolni a történteket, de az iménti látogatóban sehogy sem tudtam meglátni az ügyfelet. Akármilyen gondolatokba merültem, a szívem állandóan egy és ugyanazt diktálta: jött egy magadfajta ember, vonzó, nemes, és úgy tűnik érdekes személyiség. Szórakozni és mulatozni vágyik Tbilisziben — hazája fővárosában, érdekli, hogy milyen a rendes társaságok élete. De hát én magam is gondtalan és költekező életmódot folytatok, miért kellett pénzt fizettetnem a vendéggel azért, amit keresett, hiszen azt kereste, amiben nekem minden nap részem van és az együttlétünk a kiadásaimban érezhető változást nem akozott volna. Az egyetlen dolog, ami gondolkodóba ejtett, a megállapodásról szóló szerződés volt. Nyilvánvaló, hogy Arznev Muszkiának erre az okmányra az én biztonságom érdekében volt szüksége. De én természetem szerint nemtörődöm ember voltam, a magam biztosítására soha semmiféle szerződések segítségét nem vettem igénybe. Vagy olyan baj érne bennünket, hogy az, aki összeköttetéseimet, ismerőseimnek és bará971